Gazdag József írt Rejtő Jenőről a Vasárnapban A nagy nevettető, aki halálra fagyott címmel:
“Érettségije nem volt, ajzószereken élt, fizetését elkártyázta, két gépírónőjét is feleségül vette, és megszakította nászútját egy focimeccs miatt. Ami a tankönyvekből kimaradt: fejezetek Rejtő Jenő életéből.
Memóriabajnok, heringhalász
Rejtő Jenőnek úgyszólván nincs is életrajza, csak legendáriuma – írta róla Thuróczy Gergely, a Rejtő-életmű kutatója. Azt tudjuk, hogy zsidó családból származott, polgári neve Reich Jenő. Egyik bátyja Reich (később Egri) Lajos sakkmester, magyar válogatott sakkozó, aki haláláig a Magyar Nemzet és az Új Világ sakkrovatát vezette (Rejtő maga is sakkozott, állítólag József Attilával is vívott néhány partit törzshelyükön, a Japán kávéházban). Másik bátyja Reich (később Révai) Gyula bridzsjátékos és ügyvéd.
Életrajzírói szerint Rejtő bámulatos memóriakapacitását jelzi, hogy akár száz, tetszőlegesen bemondott szót is elismételt, visszafelé is, és első olvasásra megjegyzett oldalnyi adatsorokat a telefonkönyvből.
Azt viszont Csiffáry Gabriella levéltárostól tudjuk, hogy az iskolában nem remekelt, 14 évesen például nyolc tantárgyból is csak elégségest kapott, szorgalma pedig „változó” volt. S bár utóbb azt állította magáról, hogy Párizsban és Berlinben tanult teológiát és filozófiát, és orvosi tanulmányokat is folytatott, ezt ne vegyük készpénznek: biztosan csak annyi tudható, hogy még az érettségit sem tette le.
Rejtő Jenő előbb bokszoló, majd színész szeretett volna lenni, ehelyett világcsavargó lett, s fiatal korában bejárta egész Európát. Lócsutakolóként kezdte, Svédországban heringhalász volt, Zürichben két hétre lecsukták (mert engedély nélkül házalt magyar kézimunkákkal), s heteket töltött Prágában is. Hazaérve bulvárlapot alapított (Nagykörút címmel), de a lap csak egyetlen számot ért meg.
Azt állította magáról, hogy megfordult az idegenlégióban, ez azonban utóbb az író családja határozottan cáfolta. Sokan azt is megkérdőjelezik, a légiósregények szerzője járt-e egyáltalán Afrikában, de valószínűleg járt, még csavargásai idején hajózott át Marseille-ből Algériába.
Rejtő Jenő családi körben, nyakában unokaöccse, Gyurika, aki a világháborúban eltűnt – Képarchívum
A nők és a foci
Rejtőnek sportsérülés következtében részleges arcizombénulása volt, nem tudott nevetni, fapofával ontotta a poénokat. Latabár Kálmánnal, Salamon Bélával, Karinthy Frigyessel barátkozott. Sokat olvasott (Jack Londont, Dosztojevszkijt, Hemingwayt), egy irodalmi esten pedig Ady-verset szavalt, de belesült, ezért rögtönzött egy költeményt, aminek nem volt se füle, se farka, mégis megtapsolták. „Ez jellemzi a mai közönség kulturáltságát” – írta erről.
A sportos alkatú, 190 centi magas Rejtőt körülrajongták a nők. Kamaszkori naplójában írja: „Bözsinél voltam fent, csókolóztunk, veszekedtünk, és legépelte egy csomó versemet.” A gépírás később is különös szexepilt jelentett Rejtő szemében: kétszer nősült, s mindkétszer olyan nőt vett el, akit korábban gépírókisasszonyként alkalmazott (estélyi ruhában és kirúzsozva kellett gépelniük, és tilos volt nevetniük a poénokon).
Befutott író volt már, amikor 1937-ben, nászútját megszakítva tudósította a Színházi Élet című lapot egy olasz–magyar válogatott meccsről, Torinóból. A Giuseppe Meazzával felálló olaszok 2:0-ra nyertek, Rejtő pedig a Szomorú vasárnap címet adta beszámolójának, Seress Rezső „öngyilkos slágerére” utalva.
Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan
Az irodalmi sznobéria hajlamos Rejtőt a kánon perifériájára sorolni, pedig humoráért és nyelvi leleményeiért olyanok is rajongtak, mint Szentkuthy Miklós („Rejtő Jenő minden sorát olvastam”) vagy később Esterházy Péter („az ikercsillagom Rejtő Jenő és Thomas Mann volt, egyformán szerettem őket”), és tudjuk azt is, hogy még Babits Mihály, a poeta doctus is ismerte Rejtő műveit.”
Gazdag József írása Rejtő Jenőről a nyomtatott Vasárnap 2021/52. számában, illetve a Vasárnap oldalán olvasható teljes terjedelemben.
