Gazdag József beszélgetett Dezső Andrással a titkosszolgálatok rejtélyes világáról a Vasárnapban:

“Könyvet írt a magyarországi szervezett bűnözésről (Maffiózók mackónadrágban) és a kokaincsempészetről (Magyar kóla), legújabban pedig a titkosszolgálatok rejtélyes világáról (Fedősztori). Kiből lesz a jó hírszerző? Hogyan dolgoznak a mélyfedésben levő kémek? Miért nem nyilvánosak Magyarországon az ügynöklisták? Jelen van-e az orosz hírszerzés Közép-Európában? Miért botrány a Pegasus-ügy, és hogyan akarták őt is beszervezni? Dezső András újságíróval beszélgettünk.

Tényfeltáró újságíróként két fő területre fókuszálsz, a szervezett alvilágra és a titkosszolgálatok játszmáira. Kockázatos munka?

Inkább úgy mondanám, hogy izgalmas, de nem különösebben veszélyes. Szlovákiában szerintem kockázatosabb oknyomozó újságírónak lenni, mint Magyarországon.

Adrenalintöbblettel sem jár?

Abból a szempontból igen, hogy necces témákkal foglalkozunk. De nincs olyan érzésem, hogy bármi baj érhetne.

Könyvet írtál a hírszerzés és a titkosszolgálatok világáról. Volt olyan történet, ami nagyot szólt volna, de végül nem került bele a könyvbe, mert túl érzékeny a téma?

Olyan volt, ami államtitoknak minősül, és inkább nem írtam meg, nehogy baj legyen belőle.

A kémregény-irodalom két legismertebb szerzője Graham Greene és John Le Carré. Mindketten dolgoztak a brit hírszerzésnek is. Mit gondolsz a könyveikről?

Kedvelem a kémregényeket, de nem vagyok könyvmoly. Inkább az olyan sztorikat szeretem, amelyek megtörténtek. A valóság sokszor izgalmasabb, mint a fikció.
 

A kémeket mindenki úgy képzeli el, mint a James Bond-filmekben: kettős élet, titkok, kódfejtés, estélyek, diplomaták. A valóság hogyan fest?

Olyan országokban, ahol jól működő titkosszolgálat van, tehát ahol a titkosszolgálat nem politikai megrendeléseket teljesít, hanem teszi a dolgát, ott ez egy intellektuális kihívással bíró, fokozott kreativitást igénylő szakma. De tény, hogy nem nagyon hasonlít a James Bond-filmekre.

Se álkulcsos betörés, se autós üldözés?

Nem jellemző. Ez alapvetően szellemi munka. Leginkább társasjátékhoz hasonlítanám. Vagy sakkjátszmához. Néha persze előfordulnak rázós ügyek is, mint a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat két tagjának elrablása Csecsenföldön, 1997-ben. Akkor a magyar titkosszolgálat hónapokig dolgozott az ügyön, s a kiszabadítási akció tényleg olyan volt, mint a kémfilmekben.

Definiáljuk az alapfogalmakat: ki az elhárító, ki a hírszerző és ki a kém?

Az elhárítók belföldön dolgoznak, és az országukra veszélyes elemeket próbálják kiszűrni. A hírszerzők külföldön aktívak, az ő feladatuk az, hogy az adott helyen olyan embereket szervezzenek be, akik pozíciójuknál fogva alkalmasak arra, hogy államtitkokhoz, stratégiai ágazatok dokumentumaihoz vagy bizalmas információkhoz hozzáférjenek.

Azt írod, a legtöbb titkosszolgálat a mai napig diplomáciai fedésben alkalmazza hírszerzőit. Ez mit jelent?

Azt, hogy a nagykövetségeken dolgozók egy része hírszerző.

Egy kulturális attasé is?

Akár ő is.”

Gazdag József beszélgetése Dezső Andrással teljes terjedelemben a Vasárnap oldalán olvasható.