Gazdag József “Ami a tankönyvekből kimaradt”-sorozatában Babits Mihályról írt a Vasárnapban:
“Háborúellenes versei miatt atrocitások érték, irodalmi díja ellen a szélsőjobb óvást jelentett be. Éveken át küzdött a rákkal, gégeműtétje után többször is elveszítette a hangját. Felesége leszbikus volt, lánya pedig magányos hajléktalanként halt meg egy angol iparváros mellett.
Betiltott versek
Babits Mihálynak 1915-ben jelenik meg a Nyugatban a Játszottam a kezével című verse: „Nagyobb örömmel ontanám / kisujjáért a csobogó vért / mint száz királyért, lobogóért.” Ezeket a sorokat a háborús propaganda által feltüzelt nacionalisták hazafiatlan eltévelyedésnek tartják, s az „ifjúság megrontásával” vádolják Babitsot.
Egy évvel később a Húsvét előtt című, háborúellenes verse még csak vitát generál, a Fortissimo című költeménye miatt azonban már az ügyészség elkoboztatja a Nyugat 1917. március 1-jei számát, Babits ellen pedig istenkáromlás címén bűnvádi eljárás indul, a hatóságok szerint ugyanis a vers kimeríti a „vallás elleni vétség tényálladékát”, s „a nyomtatványnak ez a tartalma közbotrány okozására alkalmasnak mutatkozik”.
Babits a Tanácsköztársaság idején egyetemi tanári állást vállal, ezért utóbb a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság is kizárja őt soraiból. Felróják neki egy nyilatkozatát is, amely szerint ő „az állammal semmiféle viszonyban nem óhajt lenni”. 1920 májusában detektív hallgatja ki, s bár büntetést nem kap, arra kötelezik, hogy rendszeresen jelentkezzen a rendőrségen.
Peres ügyei a későbbiekben is vannak. Fogaras című verse miatt a román hatóságok nem engedik beutazni Romániába, a világirodalom legszebb erotikus verseit összegyűjtő, Erato című fordításkötete pedig csak Bécsben jelenhet meg – a Magyarországra érkező példányokat a hatóságok erkölcstelenség és szeméremsértés vádjával elkobozzák.
Politizáljon-e az író?
Szülővárosában, Szekszárdon sem nézik jó szemmel Babits irodalmi ténykedését, költészetétől rokonsága is idegenkedik, s amikor nagybátyja nem fogadja el az ajándékba küldött könyvet, a kiábrándult Babits azt írja anyjának, „én soha többet Szekszárdra nem megyek, és minden érintkezést a rokonsággal megszakítok.”
Babits maximalista, mindenben a tökéletességre törekszik, ennélfogva örökösen elégedetlen. „Magad emésztő, szikár alak” – ahogy József Attila írja róla. A társadalmi elvárásokra fittyet hány, a beszélgetések során kegyetlenül őszinte.
Soha nem lép be semmilyen politikai pártba. 1926-ban Az Est körkérdésére – politizáljon-e az író? – így válaszol: „Mit törődik az író a politikusokkal s pártjaikkal? Sújtja őket hallgatásának megvetésével, s a kicsi küzdelmeket, a többé-kevésbé személyi intrikákat bízza reájuk: nekik való! De harsányan emelje föl szavát ott, ahol politikai érdekekből embereket gyilkolnak rakásra, fajokat uszítanak egymásra, nemzeteket csonkítanak és kultúrákat bénítanak; ahol a hazudott jövőért az eleven jelent áldozzák fel.”
Különös házasság
Babits 37 éves, amikor feleségül veszi a nála 12 évvel fiatalabb, kék szemű, csinos Tanner Ilonát, aki apai ágon kassai, anyai ágon pozsonyi családból származik, anyanyelve német, s csak az iskolában tanult meg magyarul. A külügyminisztériumban dolgozik, rajong a költészetért, verseket ír, s ezeket szeretné bejuttatni a Nyugatba, ezért úgy dönt, a lakásán keresi föl Babitsot. Ott azonban a lakótárs, Szabó Lőrinc nyit ajtót – és lesz Tanner Ilona szeretője.
A félszeg, gátlásos Babits és a rámenősen udvarló Szabó Lőrinc azonban bizarr alkut köt, s végül Babits az, aki váratlanul megkéri Tanner Ilona kezét – úgy, hogy addig csak egyszer találkoztak kettesben. A megilletődött lány igent mond, s néhány nappal később az esküvőt is megtartják.
Babitsnak nem sokkal korábban ért véget másfél évig tartó különös viszonya Ady özvegyével, Csinszkával (Boncza Bertával), akivel tartózkodóan viselkedett, s ha kettesben maradtak, akkor sem közeledett a nőhöz, ezért Csinszka azt terjesztette róla, hogy homoszexuális.
Tény, hogy Babits szinte aszkétaként él, a gyakorlati ügyekben pedig olyannyira járatlan, hogy a bajai cisztercita gimnáziumban, amikor ott tanított, a kétbalkezesség szinonimája a „babicsolás” volt.”
Gazdag József írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2022/5. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.
