Deák Renáta, Görözdi Judit és Veronika Šikulová beszélgetett Esterházy Péterről a Dunszton, a beszélgetést Veronika Šikulová Esterházy-esszéjének részletei színesítik Mészáros Tünde fordításában, Veronika Šikulovát Lenka Nagyová tolmácsolta, a beszélgetést Karádi Éva jegyezte le:

“Az Esterházy Dunafeszt irodalmi fesztivál keretében került sor 2021. szeptember 19-én a budapesti Három Holló kávéházban a Café Visegrad programjára. A beszélgetés Esterházy Péter szlovákiai fogadtatását járta körül némiképp a szélesebb térséget is bevonva. A panel résztvevői Veronika Šikulová írónő, Mészáros Tünde műfordító, Görözdi Judit irodalomtörténész és Deák Renáta műfordító. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett átiratát közöljük, a szlovák írónőt Lenka Nagyová tolmácsolta.

Görözdi Judit: Mindenekelőtt néhány szót arról szólnék, milyen könyvek jelentek meg Szlovákiában Esterházy Pétertől. Az első Esterházy-könyv csak 2005-ben látott napvilágot szlovák fordításban, máris a főmű, a Harmonia Caelestis. Az előző munkásságával addig nem találkozott a szlovák közönség, és nem véletlen, miért nem. Még az 1980-as években felmerült, hogy a Termelési regényt kiadják szlovákul is, de akkor még olyan erősek voltak a kultúrpolitikai megszorítások Csehszlovákiában, hogy egy ilyenfajta esztétikát képviselő szöveg nem jelenhetett meg. 1989 után pedig elhúzódott az Esterházy-átvitel: átalakultak a kiadói struktúrák, fordítói generációváltásra is sor került.

Mit tesz az, ha rögtön a főművel lép be a szerző a másik kultúrába? Ez egyáltalán nem volt egyszerű helyzet, hiszen máris egyedi poétikájának a teljes eszköztárával jelent meg. A szlovák közönségnek eltartott egy ideig, amíg felvette a ritmust, amíg megtalálta hozzá az utat. Kíváncsi vagyok, Veronika Šikulová például hogy látta ezt. Magam úgy láttam, hogy az elején volt némi zavar a szakma, a recenzensek körében. Emlékszem olyan konferenciára is, ahol a Harmonia Caelestisről beszéltem, és a szlovák kollégák részéről hozzáférési akadály mutatkozott. Nem azt mondom, hogy érdektelenség, hanem inkább valamiféle bizonytalanság, hogy akkor most hogy is kell ehhez a műhöz közelíteni.

Később egyre közvetlenebb lett a szlovák fordítások kiadása, jórészt Deák Renáta munkái. A Harmoniát követően megjelent a Javított kiadás, majd a Semmi művészet, A szív segédigéi (ezt a két könyvet Juliana Szolnokiová fordította), 2011-ben az Egy nő. Utána az Egyszerű történet vessző száz oldal sorozatnak a Kardozós és a Márk változata. Az Egyszerű történet darabokra pedig annyira felvette a ritmust a szlovák kiadás, hogy pár hónappal a magyar megjelenés után már szlovákul is kijöttek. A szlovák Esterházy-fordításköteteket egyébként a Kalligram Kiadó gondozta, Szigeti László kiadóigazgató viselte a szívén.

2017 januárjában egy olyan mű is színpadra került Pozsonyban, amit Esterházy Péter élete utolsó hónapjaiban írt a Szlovák Nemzeti Színház felkérésére. Ez a Mercedes Benz című dráma, Peter Kováč fordította. Érdekes, hogy már a Kardozós változat regényben is sok szlovák motívumot, utalást találhatunk, a Mercedes Benz pedig közvetlenül szólítja meg a szlovákokat, és a közép-európai térségnek a történelmi, nemzeti huzavonáival foglalkozik, ami az összes közép-európai kisnépet érinti így vagy úgy. Eddig utolsóként szlovákul a Hasnyálmirigynapló jelent meg 2018-ban.

Ennyit bevezetésképpen.

Érdekelne az, hogy hogyan látta belülről, a szlovák irodalom felől Veronika Šikulová Esterházy Péter belépését a szlovák kultúrába, és hogy érzett-e ugyanilyen fokozatosságot, vagy nincs igazam ebben?

Veronika Šikulová: Éppen tegnap meséltem Renátának, hogyan ismerkedtem meg Esterházy Péterrel szlovákul. Azt kell hogy mondjam, hogy a szlovák nyelvnek és Esterházy Péternek is nagy szerencséje, hogy egy nagyszerű fordítóra találtak Deák Renáta személyében. Még Esterházy előtt Závada Pál Jadviga párnáját olvastam szlovák fordításban, és mondhatom, hogy felfedeztem magamnak egy remek magyarországi írót. Amint elolvastam, rögtön írtam is Renátának, hogy ezek a magyar írók mind ilyen jól írnak, vagy te teszel hozzá valamit a fordítás során?

Azt vettem észre, hogy Szlovákiában eleinte probléma volt a Harmonia caelestis olvasásával. És lehet, hogy szükség lett volna további fordításokra is, mert az olvasók nehezen tudták megérteni, mi történik Esterházy Péter művében. Hiányzott a kulcs a megfejtéshez. Viszont nagyon sokat segített az, hogy a Javított kiadás is megjelent szlovák nyelven, ekkor fedezték fel sokan Esterházy Pétert mint szerzőt, mint egyfajta irodalmi érdekességet. Aztán rájöttek, hogyan kell olvasni Esterházyt. Érdekes volt a Javított kiadásban az óriási bátorság, ahogy a szerző a saját bőrét vitte a vásárra. Szerintem ez sokaknak tetszett, és valamiféle irodalmi különlegességként fogták fel a stílusát, ami szinte már egy más világból származó stílus.

Görözdi Judit: Közbevetném, hogy a recepció alapján csak egyetérteni tudok Veronika Šikulovával, mert óriási volt a visszhangja ennek a kötetnek, és nemcsak irodalmárok reagáltak rá, hanem szociológusok, politológusok, a közéletben megszólaló, legkülönfélébb előképzettségű szerzők. Nyilvánvaló, hogy a magyar posztkommunista történelmi helyzet nagyon hasonló a szlovákhoz. A szlovák társadalomnak is meg kellett küzdenie a saját ügynökmúltjával. Kicsit másképp zajlott le ez, mint Magyarországon, de ebbe most nem mennék bele. Amit fontos megemlíteni, az az, hogy Eterházy Péter Javított kiadás című könyve a múltfeldolgozás témájában sokat segített: erre rá lehetett kapcsolódni, hozzá lehetett szólni, kérdéseket vetett föl, amelyeket tovább lehetett gondolni.

Deák Renáta: A múlt heti műfordító szemináriumon Pozsonyban ezzel a könyvvel kapcsolatban kiderült egy nagyon érdekes dolog. Nyolc országból voltak hét nyelvre fordító résztvevők a szemináriumon, angol, német, cseh, szlovák, lengyel, holland, orosz környezetből. Figyelemre méltó, hogy egészen másképpen reagáltak a különböző kontextusok erre a kötetre. Volt, amelyik nem tudja befogadni a témát. Például az amerikai. Viszont Oroszországban, a volt Szovjetunióban éppen ellenkezőleg. Ott pont ennek az Esterházy-könyvnek volt a legnagyobb visszhangja. Hasonlóan a szlovák kontextushoz, és valószínűleg a csehben is valami ilyesmi játszódhatott le.

A nagyon különböző országokból jött fordítók bemutatták, ahogy Németh Gábor mondta, az Esterházy művei alkotta szöveguniverzumot. Amely különböző nyelveken, különböző kontextusokban egészen más életet él. Mindenhol kompetens szövegek, kompetens életek, de mégis van bennük olyan specialitás, ami más, mint a magyarban. Ezek az Esterházy-szövegek valószínűleg nem tudnak másképp működni, tehát a fordítónak át kell alkotnia őket, és belehelyezni a befogadó kontextusba, a nyelvbe, a történelembe. Nagyon érdekes volt látni, hogy tényleg másképp működik ez mindenhol.

Örülök, hogy itt van Verona, és neki köszönhetően is elhangzik, hogy Esterházy Péter az írók számára is inspiráló. Felszabadító az írásmódja, a szövegei. Hogy megváltoztatta a magyar írást, az irodalom nyelvét, igazából nemcsak közvetve, de közvetlenül is inspirálta az írókat. És szerintem a fordítást. Az ő szövegei más fordítói hozzáállást igényelnek.

Veronika Šikulová olyan szlovák szerző, aki hagyta magát inspirálni Esterházy szövegeivel, erre szeretnék nála rákérdezni.”

Az Egy közép-európai író fogadtatása a visegrádi térségben című beszélgetés teljes terjedelemben a Dunszton olvasható.