Bence Péter Látni mindenki tud, de nézni…? című kritikájában foglalkozik három szerző, Bánki Éva, Csehy Zoltán és Szálinger Balázs irodalmi útleírásaival:

“2020-ban nem nagyon utaztunk sehova. Vagy ha igen, akkor is csak nagyon óvatosan, vigyázva kóstolgatva az idegen országokat, és minden pillanatban rettegve a járvány következő hullámától. A magyar könyvkiadás azért mégis megajándékozott bennünket három pompás írói útleírással. Szálinger Balázs az Al-Duna vidékét járta be (Al-dunai álom, Magvető), Csehy Zoltán féléves svájci tartózkodásról szerzett egy sajátos Kunstreisent (Grüezi! Fél év Svájc, Kalligram), Bánki Éva pedig három hónapos velencei tartózkodásáról írt esszékötetet (Telihold Velencében, Jelenkor).

A három utazó közül ketten, Szálinger és Bánki gyerekkori álmukat váltották valóra. Csehy egy alkotói ösztöndíj révén került Svájcba, az országot és a lakóit csak az ott tartózkodása során ismerte meg. Ám az utópia- vagy eszménykép-keresés egyik utazótól sem idegen. Velence Bánkit a magyar történelembe, a magyar középkorba vezeti (vissza), Szálingert a Jókai-féle utópiák, a XIX. századi liberális álmok világába, a határon túli magyar Csehy pedig belekóstolhat egy általa irigylésre méltónak tartott többnemzetiségű köztársaság mindennapjaiba.

Egyik utazó sem „ártatlan”. Múltjuk, előfeltevéseik, tanulmányaik befolyásolják érdeklődésüket és a jelenhez való viszonyukat. Szálinger a meggyőződéses szabadelvű Jókai multikulturalizmusról szőtt álmát (Ada Kaleh szigete) szembesíti korunk valóságával. (Nem messze az Al-Dunától, a Duna-deltában épült fel Otthon állam, Jókai fantasztikus utópiája.) Bánkit egy középkorba visszavetített Velence-Magyarország unió(?), egy önálló kelet-közép-európai fejlődési alternatíva lehetősége izgatja.

Aki az Al-Dunához vagy Velencébe utazik, annak persze páratlan lehetősége nyílik a jelen Magyarországát összevetni az elszalasztott történelmi lehetőségekkel. Ez a szellemi-történelmi „légihíd” Magyarország és Svájc között nem annyira magától értetődő, ám azért Csehy könyvében is megteremtődik, hiszen adott a párhuzam (vagy inkább az ellentét) a többnemzetiségű Svájc és többnemzetiségű Szlovákia között. Ráadásul burkoltan vagy kevésbé burkoltan mind a három szerző szembesít minket a rendszerváltás keltette reményekkel / kudarcokkal.

A kritika a Napút oldalán olvasható teljes terjedelemben.