Csanda Gábor írt Somogyi Tibor Grendel Lajosról készült fotójáról az Új Szó Szalon című kulturális mellékletében, ahol sorozat indult, amelyben a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közöl a lap egy-egy képet és a képhez írt szöveget: “A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu”.
“Felülnézet
Vannak emberek, akiket ha megismerünk, felismerjük őket egy forgatagban is, hátulról is, esőben akár. S persze vannak emblematikus alakok, akiket mindenki ismer. S végül vannak, akiket nemcsak ismerünk, hanem szeretünk is, minden esetleges fogyatékosságukkal vagy hibájukkal, mert mi sem vagyunk hibátlanok, de meg azért is, mert a hibáikat is szeretjük. Akit igazán ismerünk és szeretünk, mert hagyta magát megismerni és megszeretni, azt mindenestől szeretjük, szőröstől-bőröstől.
Grendel Lajos ilyen ember, nagyon sokan ismerték és nyilván ugyanennyien szerették is, szeretik máig. Mikszáthi figura, jellegzetes termetével, feje körül angyalkás hajtincseivel, jó humorával. A megszólalásmódja, hanghordozása is egyedi volt. Pozsonyban bárhol lehetett vele találkozni, a lakása és a Kalligram, később az egyetem közötti viszonylag nagy terület bármelyik részén. Részévé, alkotóelemévé vált e városnak, s jó érzés volt úgy pozsonyinak lenni, hogy az ember tudta, Lajos is ugyanezt a levegőt szívja. Szíve persze szülővárosához, Lévához húzta, Mátyás királyos könyveinek cselekményét is Hont megyébe helyezte. (…)
Somogyi Tibor felvétele különbözik a szokásos íróportréktól, így a pózolóktól is. Persze, lehet, Lajos nem is sejtette, hogy fényképezik. A kép Pereden készült, 1997-ben, Lajos akkor épp Csemadok-alelnök is volt, s ilyen minőségében szerepelt a szervezet 18. országos közgyűlésén.
(Grendel Lajos 73 éve, 1948. április 6-án született Léván.)“
A teljes szöveg az Új Szó oldalán olvasható el.
