Csanda Gábort írt kritikát a Bodor Ádám-féle Verhovina madaraiban szereplő Eronim Mox-könyvről a Dunsztra:
“Akárkié volt is, nagy ötlet: megjelentetni az emblematikus Bodor Ádám-könyvben, a Verhovina madaraiban szereplő Eronim Mox-könyvet. Ilyenkor eszmél a szerkesztő: hogy ez miért nem nekem jutott eszembe?! (A recepteket gyűjtötték: Korpa Tamás, Vass Norbert és Vincze Ferenc, felelős szerkesztő: Vass Norbert.)
A Verhovinában többször is említett Eronim Mox-könyvről annyi tudható, hogy meséket tartalmaz, aztán meg hogy recepteket, s még pár enigmatikus jelzés alapján sejteni lehet, hogy talányos történeteket, bölcs útmutatásokat, „receptek rengetegét”, s hogy ez a nyírfakéregbe kötött könyv vigaszt és enyhülést nyújt tulajdonosának. Az Eronim keresztnévből talán arra is lehet következtetni, a mű a testi szerelmi praktikák terén is szolgál útmutatással, de persze mivel a Verhovinában több szó nem esik róla, örök talány marad, milyen is lehet valójában ez a könyv. Nos, a Receptek végnapokra című, Eronim Moxnak tulajdonított gyűjteményes munka a sok elképzelhető verzióból nyújt egyet, de mivel többszerzős mű (harmincöten írták a harmincöt epizódot), multiplikálva kell érteni az egyet. S persze, az emberben (a recenzensben) óhatatlanul felmerül, vajon nem veszti-e varázsát a Verhovinában csak sejtelmesen szereplő könyvtárgy azzal, ha most konkrét alakot kap. Á, dehogy, sőt. Ilyen könyvből akár több is születhet, a Bodor Ádám-rajongók csak örülhetnek mindegyik változatnak: addig is, amíg új Bodor-mű nem jelenik meg, a Sinistra körzet és a Verhovina rendszeres olvasgatását ezzel a moxos változattal („Megjelent a 2021. év február havának 22. napján”) nyújthatják hosszabbra.
Felütve a sűrűn rajzolt, dekoratív, herbáriumot idéző rajzú (talán a Vincze Judit tervező és tördelő munkái, nincs külön jelölve az illusztrátor) művet, már az első szöveg (André Ferenc verse) az invenciózusságával lep meg, s ez a többi szerzőére is maradéktalanul érvényes. Jönnek is sorra a Bodor-motívumok, helyek és nevek, némelyik a Verhovinából ismert, mások csak rájátszanak a regényre, megint mások bodoros ízű új személy- és helyneveket kreálnak: Jablonska Poljana, pregyinai út, Holencsuk képzelt alezredes, Orbánc-domb, menedékház, Kolinda-erdő, egy újabb ezredes (Andrea Tulea) stb. És itt, az 59. oldalon, tehát amikor már egész otthonosan mozgunk a műben, Kiss Tibor Noé zseniális Bodor-parafrázisa, Musztafa Mukkerman egy eddig ismeretlen epizódja. Telitalálat, stílusbravúr ez a Kiril Doborgan viskója című rövidpróza. Amúgy szerintem a korpulens kamionos mindenki kedvence, először Az Eufrátesz Babilonnál című 1985-ös Bodor-novelláskötetben bukkan fel, a Vissza a fülesbagolyhoz elbeszélésben. S Musztafa Mukkerman a kevés Bodor-alakok egyike, aki túléli a Verhovinát, pedig annak is olyan a szerkezete, mint a Sinistrának: miután szerzőjük benépesíti a világvégi tájegységet, fokozatosan lehív-eltakarít minden élőt a porondról, a tengerimalacokat és a macskát sem kivéve.
Ahány szöveg, annyiféle. Barnás Ferenc például egy szigetre helyezi a környezetet, ott is a hegyekbe, azokon is a fákon élő emberekre. Csavar egyet a Bodor néven (Burubodor), s kreált szavaival egy csaknem korlátozott hozzáférésű világot teremt: „az archipelágóban kizárólag ők tudják elkészíteni a dzsamut. Csakhogy ezúttal togutili arakra van szüksége.” Egressy Zoltán írása, Az anyámféle krumplifőzelék úgy mese (emlékezés), hogy főként egy konkrét, a címben megnevezett étel receptje, utána lehet csinálni. Antal Balázs nem áll meg a telep kifejezésnél, jelenidejűsíti a disztópiát: a vírus és az antitest napjaink alighanem leggyakoribb szavai; abszurd receptje, melyben az egykori főszakácsnőt főzik meg, címében (Pripjátyi Kátya megízlelése) a csernobili tragédia 35. évfordulóját is képbe hozza.
Láng Zsolt mozaikjai (Vizes légyottrecipék) közelítik meg a legjobban Eronim Mox – feltételezett – szakácskönyvét, amennyiben egyszerre receptek és erotikus (a szexuális érintkezés pózait ecsetelő) gondűző történetek. Itt érezni másodszor e kötetben, hogy a nyelv teremtő ereje élvez elsőbbséget a témával szemben. A fülpálcika című epizódban például a vég szóval és variációival hozza képbe a Verhovinát, nagyon finom utalásként annak 5. (Aliwanka) fejezetére; idézet a Bodor-regényből: „Norvégia. Akkor valaminek most kétségtelenül vége.” S persze, Láng Zsolt e mostani könyvünk, a Receptek végnapokra címére is hatással lehetett. Varga László Edgár bravúros szövege több stílusutánzatnál: bepillantást enged a Mox-könyvbe, s bár amennyit láthatóvá tesz belőle, azt sejtettük is, amit hozzátesz, azok príma mondatok: „Én döftem hátba, mert a közelébe akartam férkőzni, és úgy tűnik, csak akkor kerülhetünk igazán közel egy másik emberhez, ha kisebb-nagyobb sérüléseket okozunk neki azzal, amilyenek vagyunk.””
A kritika teljes szövege a Dunszton olvasható.
