A mű kötelező olvasmány volt a gimnáziumban. Annyi szabadságot kaptunk, hogy választhattunk az Aranysárkány és a Pacsirta között. Jó tanárunk volt, ránk bízta a döntést. Most, hogy újraolvastam, egyvalami nem világos számomra: mit csinált Hilda, Novák egyetlen, félárva lánya? Mármint hogy mi a mindennapi dolga, azonkívül, hogy unatkozik, hintázik, olvasgat, eszeget, végigjáratja ujjait a zongora billentyűzetén, titokban cigarettázik, udvaroltat magának és asztalt táncoltat. Egy szó sem esik arról, hogy e 17 éves hajadon végzett-e iskolát, milyet, mennyi ideig, hol, s mi volna a feladata vagy szerepe – csak arról kapunk részletes képet, hogy apja kiket tanít, s azoknak milyen tulajdonságaik vannak. Sosem hiányoltam Hilda „pályafutását” vagy annak hátterét, most feltűnt ez a hiány. Szinte semmit nem tudunk meg Hildáról. Egyszer, látszólagos kibékülésük után kirándulni megy apjával a közeli erdőbe: „Hilda csirkét sütött, bort vitt, együtt ebédeltek a réten…” – így bizonyossággal annyi tudható a csaknem felnőtt lányról, hogy tud csirkét sütni. Hogy is mondjam? Olyan mihaszna…

Csanda Gábor esszéje Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényéről elolvasható az Új Szó oldalán.