Bolemant Lilla A „segítő” tizenkilencedik című genderjogi publicisztikai írása az Új Szóban jelent meg

“Bármilyen ügy érdekében felemelni a hangunkat következményekkel jár. A nők jogait védelmezve akár szóban, akár írásban vagy konkrét tettekkel, gyakran elutasító, sőt gyűlölködő véleményekbe ütközünk, és ez a téma megosztja még.

Adódik egy nagyon jó összehasonlítás: az oltáshoz való hozzáállás. Ebben az esetben is kiéleződnek a véleményellentétek. Ebben a kaotikusan vezetett kis országban (mint tudjuk, a káosz nem rendetlenséget jelent, hanem egy olyan rendszert, amelynek a működése nem látható előre, megjósolhatatlan) az érvek nem jelentenek semmit.

A nők helyzetével kapcsolatban is mindenkinek megvan a saját véleménye, érvektől függetlenül is. Gond akkor adódhat, amikor valaki a saját helyzetét szeretné megoldani, és akadályokba ütközik. Az életéről is lehet szó, mint annak a fiatal nőnek, akit Lengyelországban hagytak meghalni az orvosok, mert nem merték elvégezni az abortuszt, féltek a törvény általi megtorlástól, így megvárták, míg elhal a magzat, ezért az anya is meghalt vérmérgezésben. Ennek az anyának az élete nem volt fontos a lengyel hatalomnak. Melyik nő élete fontos a hatalomnak? Megvárjuk, amíg eljön Margaret Atwood Gileádja?

A társadalmi nem fogalma, a gender egyszerűen csak azt jelenti, hogy nőként és férfiként a társadalom bizonyos szerepeket ruház ránk. A feminizmus azt jelenti, hogy a nő is ember, ugyanolyan jogok illetik meg, mint a férfiakat.”

Bolemant Lilla írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.