Bolemant Éva kulturális menedzserrel Pénzes Tímea készített interjút a Dunszton:

“Bolemant Éva kulturális menedzser, publicista, coach és író. A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alapítója és elnöke. Dolgozott különböző kulturális intézményekben, többek között a SNM – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában mint kurátor. Szerkesztője a www.pozsonyikifli.sk online magazinnak, kiadója és szerzője számos, a régi Pozsonyról szóló publikációnak és cikknek. A Pozsonyi mesék sorozat szerkesztője, és szerzője a sorozatban megjelent Kempelen Farkasról szóló mesekönyvnek (2013). Több kötet szerzője: Pozsonyi észlelések (2009); Vannak helyek (2013); Vannak nők (2018). A BÁZIS – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában szervezet elnökségének tagja.

Beszélgetés Bolemant Évával, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás elnökével, alapítójával.

Kezdjük a kezdeteknél. 12 éve, 2010-ben összedugta a fejét néhány ember Pozsonyban, aki szívügyének érezte a város történetének, pontosabban a történeteinek a megismerését és megismertetését, és megszületett a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás ötlete. Hogyan képzeljük ezt el? Ifj. Papp Sándor, Ivanics Júlia, Bauer Ildikó és jómagad az akkori munkahelyeteken, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában vagy munka után felvetettétek, hogy „mi lenne, ha”? Akkor talán még nem is sejtettétek, hogy egy nagyon tartalmas, színes hagyomány veszi kezdetét. Hogyan jutottatok az ötlettől a megvalósulásig? Milyen eredeti elképzelésekkel indult a Kifli, és hogyan változtak ezek az évek során?

Kollégám, Ifj. Papp Sándor mint fiatal történész került a múzeumba, és úgy alakult, hogy egy irodában ültünk. A közös munka során kialakult közöttünk egy olyan munkamegosztás és bizalom, egymás segítése, ami a mai napig tart, és ezt tartom a „Kifli” egyik alappillérének, amitől működni tud. Mivel kiállításokat készítettünk elő, előadásokat szerveztünk ott is, akaratlanul is ötleteltünk, mit is lehetne még csinálni. A leggyakoribb téma maga a város, Pozsony volt. A történelme, az aktuális történések, az Óváros, az épületek, az emberek, akik itt élnek. Sanyi honlapról álmodozott (megjegyzem, akkor ez még nem volt annyira természetes, nem volt még ennyi honlap, tehát mindenképpen újszerű elképzelésnek számított), valamint arról, hogy vissza kéne hozni a köztudatba az igazi pozsonyi kiflit. Erről tényleg nagyon sokat beszélt nekem ?. Engem inkább az motivált, hogy itt van ebben a városban egy csomó ember (akik különböző okokból költöztek, kerültek ide), és szinte semmilyen kötődésük nincs a városhoz, nem érezhető, nem tetten érhető a Pozsony iránti szeretet, a régi pozsonyiak meg mintha elbújtak volna valahová. Pedig én úgy láttam, hogy nagyon is szerethető város, csak meg kellene mutatni az embereknek, hogy mit rejtenek az udvarok, a házak, az utcák, a terek. Egy idő után úgy éreztük, elég már a tervezgetésből, tennünk kell valamit. Vettünk egy nagy levegőt, beavattuk a kolléganőket, Ivanics Julit és Bauer (akkor még Kovács) Ildikót, és elkezdtünk gondolkodni a szervezet nevén, illetve elkészítettük a formaságokat. Mivel Sanyi annyit beszélt nekem a pozsonyi kifliről, hogy felötlött bennem, mi lenne, ha a péksütemény neve lenne a társulás neve? Gyorsan megnéztük, hogy nem foglalt-e ez a domainnév, és mivel szabad volt mindhárom nyelven, ez el is dőlt! A mai napig szeretjük, és már az a gyűjtőszó is létezik Pozsonyban, hogy „kiflisek” ?. 2010. december 17-én jegyezte be a Belügyminisztérium a szervezetünket, amit négyesben ünnepeltük meg a pozsonyi karácsonyi vásáron, nem is sejtve, hogy pár év múlva már a vásár aktív árusai leszünk. Egy ismerős ajánlására kerestük meg első web-kezelőnket, Oros Zsuzsát, aki egy igazán mutatós, szép honlapot készített nekünk és megalkotta a logónkat. Nagy sikerként könyveltük el, hogy egyidőben hoztuk létre a magyar és a szlovák honlapot. Már az alapításnál eldöntöttünk, hogy pozsonyi szervezet leszünk és mindent legalább két nyelven publikálunk az érdeklődőknek. Az első 4-5 év kemény munkát jelentett, pénz és alaptőke nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel. Nagyon nehéz volt, szó szerint a nap 24 órájában dolgoztunk, amikor csak kellett, tettük a dolgunkat. El kell mondanom, hogy a honlap már működött, de persze még sokan nem tudtak róla, amikor egy erősen negatív kampány hatására, ami minket támadott, egyik napról a másikra ismertek, majd népszerűek lettünk tulajdonképpen az egész országban. Olvasóink száma azóta is csak növekszik, és bízom benne, hogy a népszerűségünk is. Persze a negatív kampány sosem kellemes, főleg, ha övön aluli ütésekkel fűszerezett, de szerencsésen túléltük. Már megalakult a szervezet, amikor egy barcelonai kirándulásom során, miközben az egyik múzeum ajándékboltjában a Gaudíról kiadott gyerekkönyvek között válogattam, eszembe jutott, hogy Pozsonynak is van a városhoz köthető rengeteg híres személyisége, akikről szinte nem is tudunk. Haza már kész tervvel érkeztem, sorozatot indítunk Pozsonyi mesék címen. Az első könyvet 2013-ban sikerült kiadnunk, ma már a tizenharmadiknál tartunk – a könyvek magyarul és szlovákul is megjelennek. Honlapunknak köszönhetően pedig egy napon felkeresett Juraj Horváth gyűjtő, pozsonyi filantróp, aki ismerte a tevékenységünket és felajánlotta 6000 darabos régi pozsonyi képeslap-gyűjteményét, amit beszkennelhettünk és használhattunk. Ez volt a Kifli első igazi tőkéje. Fantasztikus gyűjtemény, ami azóta is gyarapszik. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy a munkánk alapján kerestek meg bennünket szakemberek, akik szerettek volna bekapcsolódni a tevékenységünkbe, együttműködést ajánlottak fel, tetszett nekik, amit csinálunk. Nem mi ajánlkoztunk, nem mi kértünk. Ez rendkívül kellemes érzés és visszajelzés volt számunkra. Így talált ránk Juraj Horváth mellett Ján Vyhnánek helytörténész is, aki hamarosan a szlovák alelnökünk lett, de nagyon sokáig sorolhatnám a neveket.

Tehát a munkánk révén tudtunk továbblépni, kapcsolatokat kialakítani a szakmai körökben, múzeumokkal, levéltárakkal, szerkesztőségekkel, könyvkiadókkal, szervezetekkel, más intézményekkel és személyekkel egyaránt. Elkezdődtek a kutatások érdekes, még felderítetlen pozsonyi témákban, elkészült a honlap részeként az Ortvay Adatbázis, amit a mai napig aktívan használnak az érdeklődők és a szakma, folyamatosan dolgozunk rajta továbbra is. Időközben sikerült elindítanunk a honlap német változatát, főként önkéntesek segítségével, és itt megemlítem Gúzik Ildikó nevét, aki jó ideig ingyenesen fordította németre a cikkeinket. Ez egy kis szünet után idén újult erővel folytatódhatott, egy pályázatnak köszönhetően, Peter Janoviček főszerkesztővel. Peter régi pozsonyi családból származik, szívén viseli a város történéseit és már hosszabb ideje közeli munkatársunk.

Említetted, hogyan esett a névválasztás a pozsonyi kiflire, aminek hallatán a mákkal és dióval töltött karácsonyi fényes, márványos külsejű édes sütemény jut az eszünkbe. De nemcsak a társulás nevében szerepel ez a szókapcsolat, hanem könyv is megjelent a történetéről, ami arra is jó bizonyítékul szolgál, hogy gasztronómiai örökségünk mennyire mélyen él bennünk, milyen erős szálakkal kötődünk hozzá. Ifj. Papp Sándor a 400 éves legenda – A pozsonyi kifli története címen hosszas kutatómunka után Július Cmorejjel együtt kötetet írt a híres péksüteményről, ami „olyannyira népszerű volt, hogy a bécsi császári udvarnak, a tengerentúlra vagy Indiába is szállították”. Mesélnél nekünk erről a könyvről?

E kötet a legendák felidézése mellett a finomság valós történetét is elénk tárja – a kutatások eredményeit összegezve, változatos műfajú szövegekben és sok érdekességgel. Megismertet a hajdani leghíresebb kiflisütő mesterekkel, hangulatos korabeli írásokkal idézi meg a régvolt „kiflis” Pozsonyt, s természetesen az Európai Unió által hagyományos különleges termékként bejegyzett péksütemény receptjeit is tartalmazza. A kötet népszerű olvasóink, tagjaink körében, és szeretnénk a jövőben szlovákul is kiadni, mivel már most kapjuk a megrendeléseket.

Akkor már „csak” teljesíteni kell a megrendelők vágyát! De ejtsünk szót a társulás egyéb kiadványairól is. A Pozsonyi mesék című sorozat kötetei számos jelentős, Pozsonyhoz köthető művészről, tudósról (Bartók Béla, Kempelen Farkas, Lechner Ödön) szólnak, és főként a legfiatalabbakat szólítjátok meg velük. Vegyük sorra őket! Ha jól tudom, a te könyved nyitotta a sort.

Igen, és az még A4-es formátumú volt, az összes többi kisebb lett, mert ügyesebben tudják kézbe fogni és lapozni a gyerekek, könnyebben magukkal tudják vinni. A mesék felkérésre születnek, sorozatszerkesztőként az én feladatom, hogy megszólítsak szerzőket, illusztrátorokat. Úgy gondolom, szép könyvek jelentek meg az elmúlt években, bár nem mindig egyszerű egy-egy hírességről jó mesét írni. Garajszki Margit bravúrosan oldotta meg Bartók Béláról írt meséjét, bár így fogalmazott: „nehéz volt kitalálni, mit lehet írni egy unalmas kisgyerekről, aki csak a zongorájánál ül és gyakorol” ?. Mivel a könyv nagyon rövid idő alatt elkelt, és a belőle készült kétszemélyes bohózatot, amit Garajszki Margit és Júlia Urdová szereplésével, Silvester Lavrík rendezésében nagy sikerrel játszottak országszerte, sőt Magyarországon, Romániában és Lengyelországban is, azt hiszem, sikerült érdekesen megismertetni a gyerekekkel Bartók Béla pozsonyi éveit. Mindegyik könyv megszületését izgalmas munka előzte meg, szerettem és szeretek együttműködni szerzőinkkel, illusztrátorainkkal, szerkesztőinkkel. Egy-egy könyv létrejötte igazi csapatmunka, és ezekből új barátságok is születnek. Mindenki egyedi munkát végez, és úgy érzem, a közönségünk szereti a sorozat köteteit. Úgy tudom, vannak, akik gyűjtik is, hogy meglegyen mindegyik darab. Nem kell nagyobb siker ennél! További könyveink, és szerzőik: Benyovszky Mánya Ágnes: Lechner; Veres István: Széchenyi; Viera Kamenická: Pozsonyi zsidó mesék (Csanda Gábor fordításában); Vlado Schwarz: Mesélő sárga villamos (Forgács Ildikó fordításában); Iveta Maronek: Martinengo (csak szlovákul); Kacsinecz Krisztián: Batka, a pozsonyi muzsikamester; Diana Mašlejová: Stefánia koronahercegné (csak szlovákul); Forgács Péter: Fadrusz; Szalay Zoltán: Rómer, a mesék megmentője; Veres István: Petőfi; Viera Kamenická: Chaszam Szófer, a pozsonyi csodarabbi (most készül Csanda Gábor fordításában a magyar változat).”

Pénzes Tímea interjúja Bolemant Évával teljes terjedelemben a Dunszton olvasható.