Bogyó Noémi Szélkakas című prózája az Irodalmi Szemle-online-on jelent meg:

A képek Bogyó Noémi felvételei

Faszom tudja, mit eszik rajtam. Felhív, semmi ciao, csak hogy holnap jön. Hiába mondtam neki, hogy maradjon a seggén. Turistaszezon van. Sok a dolgom. Erre visít a telefonba, hogy csalom a sok amerikai kurvával. Kinyomtam. Hülye picsa. Minden este megdugatja magát azzal a nyámnyila basztarddal, meg a faszom tudja, még kivel. Aztán még neki áll feljebb. Mintha nekem csak a sok amerikai kurva járna az eszembe. Időm sincs rájuk.

Neked meg mi bajod? Hogy én jövök? A tököm tele van veletek.

Buona giornata signore e signori, ciao ragazzi, üdvözöllek benneteket a Buona Vita fedélzetén. Emilio vagyok, a kapitányotok. Hamarosan horgonyt húzunk, feszítjük a vitorlát és kihajózunk a vihar elébe. Addig is foglaljanak helyet, kapaszkodjanak a korlátba, vagy a mellettük ülőbe. Aki fél a széltől, vihartól, tengeri betegségtől, az most lépjen le. Mert buli lesz ám, splendida avventura!

Így kell ezt csinálni, jól beijeszteni őket. Lesz egy kis futó zápor, menjen, aki nem bírja a hullámverést, mert itt fogja magát összerókázni, aztán mi meg hipózhatjuk az egész kócerájt. Na, nézzük, milyen a mai kínálat. Hmmm, az a sörényes bögyös bige, az jöhet. Úgy nézem, még egyedül is van. Bár az nekem nem akadály. Carmela sem volt egyedül. A kis dög engem is behálózott. Ott kellette magát annak a német ürgének. Állítólag valami komoly pénzügyi szakember. Balek vagyok, ha elhiszem. Ha olyan nagymenő lenne, nem a Buona Vita-ra vett volna a jegyet, minimum jachtot bérelt volna, vagy saját jachtján furikázta volna Bella Carmela méltóságos seggét.

Franco, cosa stai facendo bastardo? Nem érted? Mit csinálsz, te barom? Kevesebb vitorlát neki! Oldalt fektet minket a szél!

Egyszer itt üt meg a guta ezzel a sok hülyével. Hiába mondja nekik az ember. A tyúknak több esze van, mint nekik. Még Bella Carmelanak is. A kis dög. Mikor először találkoztunk, ő is ott ült a jobb oldalon, ahol most az a bögyös. Testhezálló fehér top, mély kivágással. Az egész legénység ott lebzselt körülötte, lesték, mikor gördülnek ki a csöcsei a dekkoltból. Meg az a segg, abban a rövid farmernadrágban. Az embernek szentnek kell születnie, hogy megállja taperolás nélkül, ha a keze ügyébe kerül. Már akkor is el volt szállva magától. Mintha divatbemutatóra ment volna. Negyvenfokos hőség, ő meg combig érő bőrcsizmában. Megáll az ész. És a szája? Kurva érzéki. Mindjárt beindult a fantáziám, szinte éreztem, ahogy leszop, azzal a húsos, puha szájjal. Le nem vettem róla a szemem.

Mi a faszomat akartok megint? Ja, meséljek?“

Bogyó Noémi prózája teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle honlapján olvasható el.