Bogyó Noémi Küszöb című prózája az Irodalmi Szemle online felületén jelent meg:

“Nápolyban minden estének más a hangulata. Én már csak tudom, itt születtem. Sokan látogatnak ide pár napra, aztán tovább utaznak az Amalfi-partra, mintha még ma is a tengeri szirének vonzanák őket varázslatos dalukkal, ahogy hajdan Odüsszeuszt és a ki tudja még hány pórul járt hajóst. Változik a világ. A kis gyilkos nimfák rég eltűntek a Sirenum scopuli szigetekről, csak a legendák őrizik emléküket. Kevés turista marad egy hosszú hétvégénél tovább. Azoknak azonban, akik valami miatt mégis itt ragadnak, végérvényesen megváltozik a szívfrekvenciájuk. Nem mindjárt és nem is észrevehetően. Nápoly alattomosan lopja be magát a szívbe: a bőr hámrétegein keresztül diffundál a csontszövetekbe, az ízlelőbimbókon keresztül kerül a vérrendszerbe, majd az idegszálakon keresztül az idegsejtekbe, s a recehártyára égeti láthatatlan emotikonjait, mígnem egy nap energiái teljesen megtöltik a szív harántcsíkolt izomrostjait. Hasonló vegyi folyamat játszódik le, ha az ember szerelmes. Nápoly azonban nem egy sima snassz kis mezei szerető. Nápolyt nem lehet lepattintani, sem kiszeretni belőle, de még csak megutálni, gyűlölni vagy undorodni sem tőle.

Nem messze lakom a Santa Maria Assunta-katedrálistól, amelyet a turisták egyszerűen nápolyi dómnak hívnak. Ha május első szombatján vagy épp szeptember 19-én jársz mifelénk, akkor semmiképpen ne hagyd ki a vérereklye körüli ünnepi cécót.”

Bogyó Noémi írása teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle honlapján olvasható.