Beke Zsolttal a Dunszt megszűnéséről Havran Kati készített interjút az Új Szóba Elképzelhető, hogy újraindul címmel:

“Elköszönt a Dunszt. Hat éven át hozott verseket, prózákat, kritikákat és beszélgetéseket a nívós hazai portál. Ennek kapcsán kérdeztük Beke Zsolt szerkesztőt, irodalomtörténészt, a Dunszt kitalálóját.

Stílusosan búcsúztak szilveszter éjjelén, versekkel. Az ünnep hevében azonban sokan elsiklottunk a bejelentés felett. Aki nem olvasta figyelmesen a versekhez vezető bejegyzést a közösségi oldalon, csupán később ocsúdott: megszűnt az egyik meghatározó magyar, kortárs művészetekkel foglalkozó hazai portál. A megszűnés kapcsán kérdeztük Beke Zsolt szerkesztőt, irodalomtörténészt, a Dunszt kitalálóját.

Egy ilyen portál működése nem csak a művészetekről szól, hanem rengeteg szervezési és adminisztrációs tevékenység áll mögötte. Feltételezem, amikor egy csapat úgy dönt, hogy vége, leginkább az ilyen nyűgök kerülnek előtérbe. A szomorkás tényállás ellenére kezdjük azonban pozitív szellemben. 2016-ban indult a Dunszt, melyek a kellemes emlékek, melyek hozzá fűznek?

Maga a szerkesztés, amit most már lassan húsz éve csinálok. Örömmel tölt el kitalálni egy projektet, egy témát, egy cikksorozatot. Legutóbb például egy interjúsorozatot készítettünk olyan személyekkel, akik hátrányos helyzetű emberekkel foglalkoznak, beleértve bármilyen hátrányos helyzetet. Érintettük Romániát, Szerbiát, Magyarországot és Szlovákiát. Másrészt nagyon szeretem a személyes kapcsolatokat, amelyek a Dunszthoz fűznek. Igaz, hogy főleg online valósulnak meg, de mivel szövegről beszélni mindig nagyon személyes dolog, sok jó beszélgetés és barátság következett az egészből. És büszke vagyok a szövegekre, amelyek nálunk jelentek meg, amiket az olvasóink szerettek, és nekem is nagyon tetszettek.

Azt is nagyon jó volt látni, ahogy emelkedett az olvasottság. Amikor valaki ilyesmit csinál, előbb-utóbb belebonyolódik a statisztikák figyelésébe. A mi olvasottságunk egy felfele tartó egyenest mutatott. Persze, ebbe mindig belejátszott a Facebook aktuális algoritmusváltása, ezekhez igyekeztünk alkalmazkodni. A legutóbbi ilyen váltás óta azonban stagnálás, sőt kis csökkenés állt be, és nem tudtunk rájönni, hogy hogyan lehetne ezt kezelni. Ugyanakkor a Google-ról érkező és a közvetlenül ránk kattintó olvasók száma továbbra is növekedett. Valószínű, hogy a közéleti magazinok könnyebben birkóztak meg az ilyen váltásokkal, azonban pont a hozzánk hasonló kulturális lapok, kisebb olvasottságú médiumok azok, melyeknél ez hátránynak bizonyult.

Kitartott az eredeti elképzelés, vagy formálódott az alapkoncepció útközben?

Azt, hogy olyan lapot csináljunk, amit több országban olvasnak, olyan szerzőket válasszunk, akik ezt az olvasottságot biztosítani tudják, illetve hogy a témáinkon belül képviselve legyenek a szlovákiai magyar szerzők, végig tudtuk tartani. És azt a személyes elképzelésemet is, hogy mindig fiatal és nagyon kreatív szerkesztők segítettek. Ez nagyon sokat lendített a működésen.

Később aztán bővültek az elképzelések. Egy időben angolra fordítottunk le cikkeket. Ez azért fontos, és lenne fontos más lapoknál is, hogy az európai kulturális diskurzusba is be tudjunk kapcsolódni. Végül azért állítottuk le, mert nem volt rá pénz. Illetve annyi pénzünk volt, hogy döntenünk kellett, hogy a magyar részt fejlesszük jobban, vagy meghagyjuk az angolt. A magyar fejlesztés mellett döntöttünk. Tavalyelőtt, 2020 őszének végén egy szlovák rovatot is indítottunk. Annak az lett volna a kifutása, hogy a meglevővel egyforma felületen, ugyanazokkal a rovatokkal jelenjünk meg szlovákul, a szlovák olvasók számára.

Fejlesztésekről, tervekről mesélsz. Elképzelhető, hogy újraindul valamikor a Dunszt? Ha igen, milyen feltételek mellett tudod ezt elképzelni?

Ha a szerkesztőknek, az adminisztrációnak, a könyvelőnek, az auditornak tudnánk megfelelő honoráriumot fizetni a munkájukért, akkor igen.”

Havran Kati interjúja Beke Zsolttal az Új Szó honlapján olvasható el teljes terjedelemben.