Bartalos Tóth Iveta Négy című karácsonyi novellája az Új Szóban jelent meg:

“Esténként gyakran kimegyek a ház elé és a fényekben gyönyörködöm. Háttal a kapunak támaszkodom, onnét látni a legszebben a díszítést. Sokan sétálnak ilyenkor a kertváros utcáin. Megdicsérik a karácsonyi dekorációnkat, megköszönöm és áldott ünnepeket kívánok nekik.

Engem is megbabonáz a ledvarázs, a kivilágított homlokzat, a házig vezető fénnyel szegélyezett járda, a szánt húzó rénszarvasok látványa. Tegnap este havazott. Jólesik a friss, hideg, hóillatú levegő. Mélyeket lélegzem, majd gyorsan visszamegyek a házba. Azt hiszem, megárthatott a délutáni kávé mellé befalt sok linzer, hókifli és zserbó. Egyszer csak megjelentél egy teli dobozzal a kezedben, és mint két gyerek, úgy kapkodtuk be egyik sütit a másik után. A szakállad fehér volt a sok porcukortól, a szám elé tartottam a kezem, nehogy hangosan nevessek és felébredjenek a gyerekek, mielőtt feldíszítenénk a fát. Igen, a fa. Hatalmas nordmann fenyő rózsaaranyba öltöztetve. A csillogó üveggömbök felülre kerültek, a kevésbé törékeny díszek pedig gyerekmancsmagasságba. Egy pohár házi tojáslikőrrel a kezemben a fa elé álltam és megörökítettem azt a tökéletes pillanatot, amely három gyerek mellett másodpercekig fog csak tartani. Három, kettő, egy, vége, írtam a kép alá és egy nevető szmájlival elküldtem a barátnőimnek. Edit visszaírta, hogy True.

A konyhából behoztam a gyerekekkel készített díszeket. Színes papírgirlandok, megvétózták a fehér-rózsaszín koncepciómat, vágták, majd ragasztották a kék, piros, sárga és zöld papírcsíkokat. Mekkora lesz az öröm, ha meglátják, hogy végül ezek is a fára kerültek! A süteményestálra felpakoltam a hétvégén készített félszemű, elszaladt mosolyú méziket.”

Bartalos Tóth Iveta írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.