A november a leghosszabb hónap az évben. Általában októberben köszönt be, elcsenve jónéhány derűs őszi napot az évből. Nem egyszerre tör be, hanem szakaszosan, ide-oda csoszog a naptárban, először röviden bejelenti magát (úgy október második felében), ködökkel jön és nedvedzik, megüli a tájat, beférkőzik a vékony őszi kabátok alá, majd, mint aki meggondolta magát, visszahúzódik, felszívódik a kora délelőtti napsütésben, udvariasan átengedi a helyét az októberi rőtarany fényeknek.  Ilyenkor kivár. Eltereli a figyelmet (nézd, milyen szép sárga falevelek!; érzed, milyen kellemesen melegít az őszi nap?), biztonságba ringat, aztán egyszerre csap le, nyákos sötét hajnalokkal és szörcsögős, borús estékkel, szélfúvással és véget érni nem akaró hideg esőzéssel. Februárban visszatér, ha felenged a fagy, és márciusból is igényt tart legalább egy hétre.

Bárczi Zsófia November című tárcája az Új Szó oldalán olvasható.