Bárczi Zsófia Idegzsába 7. című novelláját közölte az Irodalmi Szemle, amelyet a szerző az Irodalmi Szemle-online Idegzsába-sorozatába írt:

“– Aludj már, anya, az ég áldjon meg – sóhajt Ideg, aztán két apró pirulát kotor ki az altatós üvegcséből. A csap megint csak hörög, amikor megnyitja, de a teáskannában még maradt egy kis tegnapi, állott víz. Tölt belőle egy nagyjából tiszta bögrébe, aztán gyöngéden megitatja az anyját. – Aludj, anya – mondja, miközben megigazítja rajta a takarót – aludj, jobb lesz neked is, ha most elalszol.

A falióra mutatója közben fél hatra kúszik, Ideg egy darabig bambán mered a számlapra, aztán a homlokára csap. – Hogy rohadna meg! – mordul fel, és kisiet a szobából. Mire megkerüli a házat, az udvaron már csak a havon vöröslő vértócsa tanúskodik az éjszakai vendégségről. Az asszony sehol, biztosan bement, fene csípős itt kint hajnalban. Ideg káromkodva befordul a házba, hogy magához vegye a böllérkést. Odabent nincs senki. Lehet, hogy jár egyet, fene a pesti fajtáját, morogja maga elé, és már indul is kifelé, amikor eszébe jut a mobil.”

Bárczi Zsófia novellája teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle oldalán olvasható.