“Az „ami belül van, / az ott is marad” bizonyossága (A Másik idegensége) egyrészt megóvja a nyelvet a szintaxis Borbély Szilárd-féle felbomlásától, a szubverzió nyomait a folytonosság, a verskép megzavarásának klasszikusabb eszközeinél tartja, mint amilyen az enjambement vagy a nyelvjátékok. Másrészt a test anyagába kódolt animalitásának és a képiség abszurditásának plaszticitását is fékezi, amely a testköltészet Nemes Z. Márió vagy Németh Zoltán által képviselt vonalának sajátja.”

Czucz Enikő kritikája Mellár Dávid verseskötetéről elolvasható a Dunszton: Amikor a költő megszólítja önmagát