“Egész éjjel nem alszom. Nyugtalanságom Charlottára is átragad, fel-felsír, de elcsendesedik, amikor föléje hajolok. Óvatosan megigazgatom a takarót. Szeme két kicsi tó, forró hullámot vet a könny, rezzen a pilla, mint parton a szélborzolta sás. Samu motyog álmában, latin szavak gabalyodnak össze német és magyar városnevekkel, csikorgatja a fogát, felkacag, horkant, a torkába futó nyáltól köhécsel. Felkönyöklök, a hanyagul összehúzott függönyszárnyak között bekúszó holdfényben nézem az ismerős tájat: szelíd dombok, gyengéd völgyek váltják egymást az arcán, vízmosások indulnak a szemzugból, utak kanyarodnak az orrcimpától a szájsarok felé, az orr tárónyílásai alatt puha bozót rejt forrást, enyhülést vágyamra… a homlok fennsíkján konok ösvények futnak egymás mellett, majd belevesznek a haj sötét erdejébe. Nem tudok betelni vele, mert el kell szakadnom tőle. Virradat előtt hirtelen felül, felpattanok én is, magához von, forró vallomásokat dugdos a fülembe, de csak városneveket hallok. Vonaglik bennem Wien, Buda, Poson, Rosenberg, Szentmiklós, Csernova, Németlipcse, Csemitze, Uherszkavesz, Pribilina, Babrotz, Trstena. Testem topográfiája már nem köti le, új vidékek csábítják, szögmérő, körző, plajbász gondosan elcsomagolva. Ingébe csimpaszkodik az illatom, amikor lehengeredik rólam. Kapkodva öltözöm, tejet forralok, csuporba öntöm, fujkálom, mielőtt odanyújtom, batyuba kötök három napra való elemózsiát. Az utazóládák már estétől a kapualjban várakoznak. Akkor szorul el a torkom, amikor meghallom a patkók kopogását és a kocsikerekek csattogását az utcaköveken. Samu kihörpinti a tejet, kézfejével letörli a tejhab maradványait a bajuszáról, maga köré kanyarítja a köpenyét, megragadja a vállam, tekintete ígér, szavai égetnek.”

N. Tóth Anikó: S-térkép, repedésekkel című, Mészöly Miklósnak ajánlott műve az Irodalmi Szemle 2021/2. Mészöly Miklós-számában jelent meg, és a litera.hu oldaláról érhető el teljes terjedelemben.