L. Varga Péter írt esszét Amanda Gorman verséről, amely Joe Biden beiktatási ünnepségén hangzott el:
“Amanda Gorman 22 éves fekete költő The Hill We Climb című verse, amelyet az Egyesült Államok 46. elnökének, Joe Bidennek a január 20-ai beiktatásán elszavalt, persze aligha mérhető József Attila említett poémájához, s Walt Whitman hazafias költeményével, a Hallom Amerika dalát című verssel is inkább modalitásában mutat hasonlóságot. Mégis sok a közös bennük. A „beiktatási versnek” nevezett szavalat ugyanis (mely leginkább a slammel rokonítja a produkciót) a költői kiállás egyik legfontosabb momentumának bizonyulhat a 2021-es év elején. Meglepő, de Biden csupán a negyedik elnök, akinek a beiktatásán verset is szavaltak, elődei közül John F. Kennedy, Bill Clinton és Barack Obama ceremóniáján hangzott el valamilyen költemény. Obama beiktatásakor az akkor leköszönő George W. Bush történelminek nevezte a pillanatot a fekete jelölt megválasztásával, ezzel szemben Biden beiktatását hasonlóképp történelminek nevezik, ám azért, mert olyan örökséggel kell felelősen megbirkóznia, amely a végletekig megosztotta az amerikaiakat (nem csak őket). A politikai hasadás nyilvánvalóan nem Trumppal kezdődött, ő sokkal inkább a tünet volt, semmint az ok, amit viszont maga után hagyott, annak ijesztő csúcspontját Biden beiktatása előtt néhány nappal láthattuk a Capitol Hillen.
Emiatt van különös jelentősége Gorman szavalatának. A Capitoliumnál történt zavargásokat, a rongálást és behatolást, az épületbéli műveletlen parádézást a mai napig nem sikerült rendesen néven nevezni, noha a megnevezés gesztusa mindig döntő jelentőségű arra vonatkozóan, miként gondolkodunk valamiről. A CNN leggyakrabban a riot és az insurrection szavakat használta, amelyek a „lázadás”, „zendülés” és a „puccs” szavakkal fordíthatók, azok jelentésmezejét konnotálják. A magyar média egy része az „ostrom” szót is emlegette, én azonban úgy vélem, egyik kifejezés sem illik ahhoz, amit akkor és ott láttunk, majd amit a később előkerülő sokkoló felvételeken hallhattunk és láthattunk. Az eset súlyosságát a legjobban talán az amerikai médiában és a politikai megszólalók által használt domestic terrorism fogalma szemlélteti, amelynek beigazolódása komoly szankciókat helyez kilátásba azok számára, akikről bebizonyosodik, hogy erőszakos cselekményekben vettek részt, vagy arra buzdítottak. Mivel tehát a szavaknak nemcsak költői, de jogi értelemben is erejük van – sőt, általában ezt az erőt szoktuk érzékelni mindennapjaink során, akkor is, amikor egyszerűen úgy határozunk, hogy törvénytisztelő polgárokként viselkedünk –, Rudy Giulianinak (aki maga is jogász) aligha lesz kielégítő arra hivatkoznia, hogy az általa használt trial by combat kifejezés, amit történetesen a Trónok harcából idézett, és ott a kard-ki-kard igazságtételeket jelöli, a szavazógépek ellenőrzésére vonatkozott, vagy éppen Mo Brooks kongresszusi képviselőnek arra, hogy a „kick some ass” beszédet képletesen kellett volna érteni (bár ő nem igazán magyarázkodott).”
A teljes esszé az 1749.hu oldalán olvasható.
