Macsovszky Péter Talán megmarad valami (ebből is) című szentkönyvrészletei az Irodalmi Szemle 2022. nyári számában jelentek meg. A teljes szöveg az Irodalmi Szemle honlapján olvasható.

“1:
Messze megyek. Ezt nem én mondom. Nem én megyek. Én, már megint az én. Nélküle nem megy. Az én nem megy sehova: a mondat megy. Vajon milyen messzire képes eljutni? A legtöbb mondat csak kúszik. Vonat után rohanni, azt nem. Csúszómászók. Tudják melyik irányba kell. Az egyik nyelvben balról jobbra, a másikban pont fordítva. Aztán van, ahol lefele mászik, egy láthatatlan létrán. Haladsz lefele, szépen óvatosan, le, írásjegyről írásjegyre, van, amelyik meginog, de végül sikeresen leérsz az oldal legaljára, hogy a következő pillanatban egy szempillantás alatt a másik írásjeloszlop legtetejére ugorjál és újrakezdjed a lemenetelt. Mint egy villanymeghajtású mozgó Mikulás. A létra mégsem láthatatlan. Ha kínai írásjelekről van szó. Elmegyek, elmegyek, messze megyek, énekli Presser Gábor. Énekli, de a szöveget Adamis Anna írta. Szóval, messze? Legyen úgy, hogy a nép inkább két halált haljon (otthon), de ne menjen soha messzire, mondja Lao-ce. Aztán folytatja: Birtokoljon bár hajókat és kocsikat, senki se szálljon azokra… Legyen úgy, hogy az emberek ismét csomókat kötözzenek, s azokat használják (írás gyanánt).”