Juhász Katalin interjúja Lovas Tibor gitáros-énekessel az Új Szóban jelent meg:
“A Szwingatlanügynökség (Golddies) zenekar a kabarék, orfeumok, zenés színházak és remek filmzenék korába vezet minket, amikor a magyar dalszerzők az amerikai zene bűvkörébe kerültek, és amikor még fontosak voltak a szövegek. A zenekar vezetőjével, Lovas Tibor gitáros-énekessel beszélgettünk.
Lovas Tibor – gitár és ének, Fülöp Leona – ének, Jozef Šmida – pozaun, Varga Frici – basszusgitár, Farkas Péter – dob (Fotó: Garai Valéria)
A járvány miatti lezárások idején gyakran belefutottam a Facebookon a Szwingatlanügynökség koncertvideóiba, és mindig jókedvre derítettek. Gondolom, ennek az zenekarnak ez a küldetése…
Sőt, ennek a zenének eredetileg is ez volt a küldetése. A múlt század huszas-harmincas éveiről beszélünk, ami sokkal rosszabb, nehezebb időszak volt, mint ez a mostani, bármennyire is hajlamosak vagyunk boldog békeidőknek titulálni. Ott volt a diszkriminatív numerus clausus, a gazdasági válság, széncipelés a pincéből az emeletekre, fürdőszoba nélküli lakások. És a vidámságra megadatott kis időt általában ilyen zenékkel töltötték az emberek. Az, hogy közel száz évvel később, a covid-időszakban ilyen pozitív hatással volt önre a zenénk, kellemes egybecsengés az eredeti szándékkal.
Tehát olyan jól megírták annak idején ezeket a dalokat, hogy ma is működnek?
Igen. A legtöbbet olyanok írták, akik tanultak zeneszerzést, hangszerelést. Zerkovitz Béla, Eisemann Mihály vagy Márkus Alfréd a Zeneakadémián diplomázott, és teljes komolysággal fordultak a könnyűzene felé. A szellemes szövegek pedig gyakran elismert irodalmároktól származnak. Például Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső nevéhez számos zseniális kuplészöveg fűződik, sőt még József Attila-sorok is felbukkannak kuplékban. Arról nem is beszélve, hogy néha politikai színezetet kapott ez a műfaj. A híres bemondás szerint: Hölgyeim és Uraim, annyira drága a papír, hogy megkérjük önöket, ma este olvassanak a sorok között is.
Hot Jazz Band-rajongóként, illetve a Budapest Orfeum című legendás színielőadás óta azt hittem, ismerem a legtöbb régi slágert. A Szwingatlanügynökséget hallgatva azonban rádöbbentem, hogy sok felfedezni valóm van még. Honnét sikerült előbányászni ezeket a dalokat?
Ennél nagyobb dícséretet talán még nem is kaptam a kutatómunkámra! Tényleg van egy ilyen mániám, hogy szeretek felkutatni ismeretlen dalokat, amelyeket az eredeti előadón kívül mástól még nem hallhatott a nagyközönség. A jobb bárzongoristák persze játszották őket az elmúlt 80 évben is, de nem volt akkora publicitásuk. Van egy netes közösség, amelynek tagjai keresgélik ezeket a felvételeket, és megosztják őket. A városi folklórnak jelenleg a YouTube a levéltára. Maga a kutatás egyébként nem nehéz, mert a 30-as években csak néhány énekessel készültek felvételek. Weygand Tibor, Fekete Pál vagy Kalmár Pál nevét fontos megemlíteni. Akkoriban nem úgy zajlott a lemezfelvétel, mint ma, hanem kivonultak a kávéházba, ahol a zenekar játszott, és odaállították eléjük a tölcsért. Mivel tartalék henger általában nem volt, akkor, abban a pillanatban kellett tökéletesnek lenni.”
Juhász Katalin interjúja Lovas Tiborral teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.
