Cs. Liszka Györgyi Lájkolom a Newslettered című írása a Vasárnapban jelent meg:

“Talán Önök is megfigyelték már, hogy egyre zsugorodó közösségünkben, ebben a nyelvileg is meghatározható szövetségünkben, amit mi magyarok alkotunk itt Szlovákia területén szétszórva, időről időre felbukkan a tyeplákik, nanukok és horcsicák problémája, mint Damoklész kardja létünk, anyanyelvünk megmaradása felett.

Ha nincs komolyabb oldanivaló, teszem azt egyik vagy másik köztársasági elnöknő outfitje, frizurája, szőkesége, barnasága, térdkalácsa, tehensége és ehhez fogható releváns dolog, rendre előtérbe tolakodik a szlovakizmusok ártó alattomossága, mely édes anyanyelvünk életére tör. S még ha csak törne, de mi magunk uszítjuk rá! Vígan és dalolva, azaz önként, ohne pardon. Hanyagságból, kényelemből, mert folyó beszédben könnyebb előkapni a többség használta, hivatalokban, boltokban alkalmazott megjelölést, mint gondolkodni a magyar megfelelőjén. Így vásárolunk párkit, treszkát, teniszkit, slapkit, így mutatjuk be az obcsánszkit, vípiszt, dohodát, így adva okot az időről időre felbukkanó masszív felháborodásra.

Nem mondom, hogy a túlzott és permanens használat engem nem zavar, de e tekintetben is sokkal megengedőbb vagyok, elbírja a beszélt nyelv, nem gondolom, hogy ettől hal ki a magyar, annál is inkább, mivel a nyelvtörténet órákon tanultuk, hogy a szomszédos népek nyelvei mindig is hatottak egymásra, nekünk például nem volnának ezek a szépen csengő magyar kifejezéseink, ha nem szlávokkal keveredünk: ablak, abrak, akol, apáca, apát, asztal, bab, bajnok, bán, barack, bárány, barát, barázda, barlang, beléndek, berkenye, bérmál, birka, bivaly, bodnár, bolha, borostyán, borotva, család, császár, csép, cseresznye, cserje, csésze, csütörtök, dajka, deszka, dunna, ebéd, ecet, gabona, galagonya, galamb…”

Cs. Liszka Györgyi írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2022/22. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.