Juhász Katalin írása a 46. Duna Menti Tavasz első napjáról az Új Szóban jelent meg:
“DUNASZERDAHELY | Igazi ünnep vette kezdetét tegnap, a 46. Duna Menti Tavasz nyitónapján. Ezúttal tényleg értelmet nyert a mondás, amelyet a gyerekeknek egyébként elég nehéz beadni, hogy tudniillik a részvétel a fontos, nem a győzelem.
A gyerekek és felnőttek szeme egyformán csillogott (Somogyi Tibor felvétele)
A szokásosnál jóval kevesebb bábjátszó és színjátszó csoport érkezett Dunaszerdahelyre, és láthatóan örültek, hogy itt lehetnek. A koronavírus-járvány alaposan megnehezítette a dolgukat, hiszen az újabb és újabb lezárások miatt nehéz volt tető alá hozni az előadásokat. Nem is sikerült mindenkinek. Takács Ottótól, a seregszemlét koordináló Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatójától megtudtuk, hogy normális években átlagosan 45 csoport szokott jelentkezni színpadi produkcióval, idén azonban csupán 22. Ezért mindenkit meghívtak az országos döntőre, és végül 20 produkció érkezett – 10 bábcsoport és 10 színjátszó csoport – Pozsonytól Királyhelmecig.
Tegnap a bábosok kezdtek, akiknek munkáját háromtagú zsűri értékelte: a visszajáró Badin Ádám bábművész, a hosszabb idő után visszatérő Szabó Zsuzsa bábművész, valamint a 40 éves bábjátékrendezői tapasztalattal rendelkező Csepi Zsuzsa, az Aranykert Bábszínház vezetője. Utóbbi a következőket írta a Fürge Irka fesztiválújság első számának vezércikkében: „Kis művészeink, lépjetek fel a Mesevilágot jelentő deszkákra és építsétek a lelketeket! Szórakoztassátok önmagatokat és bennünket szép játékotokkal, csodálatosan szép anyanyelvünkön!”
A város vezetése számára is érezhetően fontos a rendezvény, A. Szabó László alpolgármester megnyitóbeszédében Dunaszerdahely egyik legjelentősebb kulturális eseményének nevezte a Duna Menti Tavaszt. A Csemadok országos elnöke, Bárdos Gyula pedig megjegyezte, bizony furán csengett a fesztivál neve tavaly ősszel, amikor rendeztek egy Covid-változatot, öt fellépő és pár online bekapcsolódó csoporttal.
A Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ színházterme zsúfolásig megtelt, gyerekek és felnőttek szeme egyformán csillogott.”
Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.
