R. Nagy Krisztián Spenót című tárcanovellája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“A múlt évszázad második felében a világot uraló titkos elit célzott médiamanipulációval elhitette a fiatalabb nemzedékkel, hogy a spenót gusztustalan, egy gyenge, könynyebben befolyásolható generációt nevelve fel (hogy az összes spenótot maguk ehessék meg).

Eljött a nap, hogy saját összeesküvés-elméletet gyártsak. Általában ódzkodom az éppen aktuális trendekhez való csatlakozástól, munkásságomnak öröknek és időtállónak kell legyennnie hosszú távú tervem beteljesítéséhez(1). Egynyári trendekhez tehát nem nyúlok, azonban az összeesküvés-elméletek divatja egyértelmű bizonyossággal kiállta az idő és a józan ész próbáját. Munkára fel tehát!

Kora reggel az internet elé ültem(2) és vad kutatómunkába fogtam.

…ez talán félreérthetően hangzott, nem az elméletemet alátámasztó tények összegyűjtése volt kutatómunkám tárgya, ekkor már pontosan tudtam, milyen alapfeltevésekből szeretném elérni a kívánt konklúziót – a kutatómunkám azt célozta, hogy elsajátítsam az öszszeesküvés-elméletek csínját-bínját, a műfaji sajátosságokat, hogyan kellene a már eldöntött „A és B azt jelenti, hogy Z” elméletemet megfelelő módon prezentálni a nagyközönség számára.

Mindenekelőtt leszögezném, nem fogom a népszerű konteó(3) kifejezést használni. Nem tetszik benne a „teó” betűhalmaz, mivel akarva-akaratlan a teológia szóra asszociálok, márpedig a vallás és az összesküvés-elméletek hajmeresztően különböző dolgok! A vallások kitalált hatalmak rejtélyes tetteivel(4) egyszerű, könnyen emészthető magyarázatot adnak bonyolult, de természetes folyamatokra, így megkímélve az embert attól a kellemetlen élménytől, hogy szembe kelljen néznie a saját limitjeivel, hogy elfogadja, individuumként nem tudhat mindent mindenről. A vallás kényelmes dajkamese felnőttek számára, két szótagban összefoglalva. Ezzel szemben az összeesküvéselmélet lényegesen több szótagból álló dajkamese, ami jelentős különbség, ha adott karakterszámú szöveget kell határidőre leadnia egy szerzőnek.”

R. Nagy Krisztián tárcanovellája teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.