Megpróbálok teljes bőrfelülettel lélegezni, hogy minden impulzus átjárjon, és ehhez kiváló alapanyag a napi szinten érzékelt lengyel nyelv. Mivel a lengyel nyelvet a szlovák felől értem, folyamatos elcsúszásban, üres helyekkel érkeznek el hozzám a lengyel mondatok, szavak. Egy szlovákiai magyarnak Lengyelországban elég kinyitni egy napilapot (nálam ez a Gazeta Wyborcza), bekapcsolni a híradót, belehallgatni egy beszélgetésbe, és máris készen áll a vers. Nem beszélve arról, amikor két lengyel költőt hallgathatok! Két hete Bianka Rolando és Natalia Malek közös rendezvényére ültem be a varsói Óváros főterén található Muzeum Literatury-ba, és egész egyszerűen nem tudtam jegyzetelés nélkül végigülni a beszélgetésüket. Ezeket a töredékeket írtam fel magamnak:

„Pigmenteket kerestem”

„Főleg történelmieket”

„Múmiákon”

„Tulajdonképpen szótárakat”

„Amelyek egymással nem fordíthatók”

„Becsukhatatlan könyveit az égnek”

„Szótárakat, amelyek kövekkel foglalkoznak”

„A száj kávéscsészéjébe ejtve”

„A festéshez mindig szükség van vízre”

„Amelyeket a kövek könnyeiből nyer” 

„A víz által hátrahagyott kötőszövetekből”

„Felépíti a szem a bőrt” Talán jobb lenne: „Felépíti a látás a szemet”

Szóval egész héten azon fogok gondolkodni, hogyan lehet ebből az anyagból verset csinálni. De a lengyel nyelvhez hasonló effektusa van minden inspiráló és radikális nyelvhasználatnak is, minden jó könyvnek. Mint Lukács Flóra egészen elképesztő, fenomenális, Egy sanghaji hotel teraszán (2021) című verseskötetének. Azt lehet mondani, hogy Lukács Flóra minden verse egy-egy újabb verset inspirál bennem. Ülök a 118-as buszon, amely a Visztula-parton repít, olvasom a Lukács Flóra-verseket, és a fejemben máris íródik egy újabb, egy újabb, egy újabb, és alig haladok a könyvvel, mert minden sort 10x elolvasok, mert mindegyik strófa újabb dimenziókba ágazik el, letehetetlen. Ha én olyan verset tudnék írni, mint Lukács Flóra! Közben újraolvasom Polcz Alaine Asszony a fronton című regényét, valamint bekezdtem egy Zadie Smith-regénybe is.

De közben dolgozom egy tanulmányon a Word Literature Studies számára a szlovákiai magyar irodalom és a transzkulturalizmus kapcsolatáról, a héten mindenképpen be kell fejeznem. Épp a következő Dionýz Ďurišin-idézetnél tartok: „Mivel a nemzetiségi irodalom az adott államközösség irodalmának szerves része, más nemzeti irodalmakhoz fűződő kapcsolatait annak az irodalmi komplexumnak a kapcsolatai határozzák meg, melynek teljes értékű alkotója.”, illetve: „A cseh-szlovák irodalommal egységet képező magyar nemzetiségi irodalomnak a céljaiból és rendeltetéséből következik, hogy nem lehet a magyar nemzeti irodalom szerves része.”

Kapcsolódik e tanulmányhoz A szlovákiai magyar irodalom reprezentációja 20. és 21. századi irodalomtörténetekben című könyvtervem, amelyben azzal foglalkozom, hogyan jelenítik meg az egyes irodalomtörténetek – Szerb Antal, Pintér Jenő, a spenót, a sóska, Pomogáts Béla, Kulcsár Szabó Ernő, Schein Gábor – Gintli Tibor, Grendel Lajos… könyvei – a szlovákiai magyar irodalmat és annak szerzőit. Valószínűleg a SZÍN női irodalomra vonatkozó kérdései, Hidas Judit előadása inspirált erre a projektre. Sajátos izgalmat jelent annak értelmezése, amikor egy irodalomtörténetben nyoma sincs a szlovákiai magyar irodalomnak és szerzőinek – mint például Gintli Tibor 1945 előtti irodalomra vonatkozó fejezeteiben az Akadémiai Kiadónál megjelent irodalomtörténetben, továbbá a Szegedy-Maszák Mihály által szerkesztett A magyar irodalom történeteiben, valamint Háy János Kik vagytok ti?-könyvében.

Már több mint egy hónapja dolgozom azokon a kérdéseken is, amelyeket Macsovszky Péter tesz fel bizonyos időközönként, a héten újabb válaszokat kell küldenem neki. Szlovák nyelvű interjú lesz belőle a Rozum című lapban, ha elkészül. Munkacíme: A saját név is irodalmi álarc, álca. Idemásolok néhány kérdést belőle, válaszok nélkül:

Sosem szerettél volna prózát írni?

Bekapcsolódtál az azóta legendássá vált Stúdió Erté tevékenységébe? Eljártál a Transart Communication fesztiválokra?

Miben látod a szlovákiai magyar irodalom előnyeit és hátrányait?

Írtál egy gyermekkönyvet is. Igazából sosem értettem, hogy mi készteti komoly prózaírókat és költőket arra, hogy tehetségüket a gyermekirodalom terén is kipróbálják…

Mi lesz a multikulturalizmussal egy technokrata, agyondigitalizált világban, ahol, vélhetőleg, a számítógépeknek köszönthetően nem lesz szükség sem fordítókra, sem nyelvtanulásra?

Mi a tapasztalatod, hogyan viszonyul a magyarországi irodalmi élet az szlovákiai magyar írók alkotásaihoz?

Milyen hatással van rád Varsó?

És el kell kezdenem néhány újabb Michal Tallo-vers fordítását is az Alföldbe, Áfra János felkérésére. És muszáj belevágni abba az esszébe, tanulmányba is, amelyet Herczeg Ákosnak ígértem, szintén az Alföldbe – témája a kortárs szlovák irodalom lesz, a kortárs szlovák irodalom Dél-Szlovákia-képe. Erről már Halász Iván írt egy monográfiát Dél-Szlovákia az irodalomban (Sztereotípiák és interetnikus összefüggések) címmel, de a kortárs irodalmi fejlemények tovább tágítják a témát – Daniela Kapitáňová Samko Tále-féle Komárom-regénye, amelyet Mészáros Tünde fordított magyarra, Peter Macsovszky Tantalópolisának Érsekújvára (ez még nincsen magyarul, pedig a szerző magyarul is publikál), Peter Pečonka alias Pavol Rankov könyve, A somorjai szent mészáros és más történetek a kis-dunai háború idejéből, amelyet Vályi Horváth Erika fordít éppen, valamint Peter Balko Lošonc-regénye, amely nemrég jelent meg magyarul Mészáros Tünde fordításában. 

Továbbá elfogadták egy diákom, Klaudia Fugas jelentkezését a Károli Gáspár Református Egyetem MA-hallgatók részére meghirdetett A nyelvkeresés etikája című konferenciájára (Horváth Csaba közvetítésével), ahol A kortárs transznemű irodalom és fordításának kérdései címmel tart előadást. Két regényt vizsgál, Kiss Tibor Noé Inkognitóját, illetve annak lengyel fordítását Daniel Warmuztól, valamint Szécsi Noémi Finnugor vámpírját Justyna Goszczyńska fordításában. Ezt a tanulmányt is át kell olvasnom.

Nem beszélve arról, hogy lengyelországi pályafutásom második habilitációs védésére is ezen a héten kerül sor, egy magyar irodalmi téma opponense vagyok, és nagyon várom ezt az eseményt is. Ez egy poznańi akció, szomorúságot okoz viszont, hogy sajnos nem utazhatok sem Poznańba, sem a poznańi egyetemre, mert online kerül sor a védésre.

Hasonló izgalommal várom a varsói Szlovák Kulturális Intézet által szervezett kötetbemutatót, amelyen a Zofia Bałdyga összeállításában, szerkesztésében és fordításában megjelent Sąsiadki. 10 poetek słowackich (Szomszédok. 10 szlovák költőnő) című lengyel nyelvű szlovák líraantológiáról lesz szó – Mila Haugová, Katarína Kucbelová, Mária Ferenčuhová, Zuzana Husárová, Nóra Ružičková, Anna Ondrejková, Veronika Dianišková, Jana Bodnárová, Eva Luka és Dominika Moravčíková verseiről. Most végre alkalmam lesz személyesen is találkozni Zofiával, akivel – és Marie Iljašenkoval, valamint Zvonko Taneskivel – anno a Básne SK/CZ 2019 zsűrijét alkottuk, de csak online értekeztünk. Hogy ez mitől munka? Szeretnék majd rövid beszámolót írni…

Nem feledkezhetem el arról sem, hogy lejárt a Kalligramba tervezett Háború-szám beküldési határideje, szóval neki kell állnunk Danyi Gábor ötletgazdával és társ-vendégszerkesztővel az olvasásnak, válogatásnak, szerkesztésnek. Több mint 50 szerző küldött verset, prózát, fordítást, beszélgetést, esszét, drámát, több megrendítő írással találkoztam már eddig is.  

És el kell kezdenem szerkeszteni az Irodalmi Szemle nyári számába küldött szövegeket is, amin elvileg már a múlt hét óta dolgozom, de folyamatosan érkeznek a küldemények.

Valamint kihirdették a Kultminor eredményeit, és boldog vagyok, hogy – egy híján – sikeresek lettek azok a Bázis-projektek, amelyeket N. Tóth Anikóval, Juhász Rokkóval és Deák Renátával dolgoztunk ki – hogy csak néhányat említsek: a tavalyi Transzkulturalizmus és bilingvizmus-konferenciából készülő tanulmánykötet, a Természetes vadság című Bázis-líraantológia, a honlapunk támogatása, továbbá a Bázis Fesztivál, amelyre idén újra sor kerül majd, valamint az őszi budapesti könyvfesztivál ránk eső, szlovákiai magyar része, hiszen annak a szlovák irodalom lesz a díszvendége, és a rendezvény lebonyolítója a Bázis. A héten aktualizálnunk kell az összes nyertes projekt költségvetését…

És hogy mit nem támogatott a Kultminor? (Ez a szlovákiai kisebbségi kultúrák támogatására létrejött kiváló intézmény.) A szlovákiai magyar irodalom expanzióját. Egy olyan konferencia tervét dolgoztam ki, amely a közép-európai kisebbségi irodalmak értelmezését tűzte ki célul – többek között a szlovákiai magyar, a lengyelországi sziléziai, az erdélyi és jugoszláviai magyar, illetve a lengyelországi wilamowicei nyelv irodalmáét. Egy hosszabb projekt első állomása lett volna ez, amelyhez a későbbiekben a morva irodalom, a lengyelországi kasub irodalom, a közép-európai zsidó és roma irodalom, a magyarországi szlovák irodalom… szakértői is csatlakoztak volna reményeim szerint. Talán majd jövőre belevághatunk! És akkor itt hagyom a meg nem valósuló katowicei konferencia előadóinak és előadáscímeinek a listáját:

Zbigniew Kadłubek (Uniwersytet Śląski w Katowicach): Język mniejszy jako język teatru. Na podstawie twórczości dramatycznej Teatru Korez w Katowicach – A kisebbségi nyelv mint színházi nyelv. A katowicei Korez Színház drámai munkássága
Németh Zoltán (Uniwersytet Warszawski): A kisebbségi magyar irodalmak pozíciójának elméleti kérdései (Az erdélyi, a szlovákiai, a vajdasági, a kárpátaljai és a nyugati magyar irodalom) –Węgierska literatura mniejszościowa – zagadnienia teoretyczne (literatura siedmiogrodzka, literatura Węgrów ze Słowacji, Wojwodiny, Zakarpacia oraz zachodnia literatura węgierska)
Maciej Mętrak (Instytut Slawistyki Polskiej Akademii Nauk, Warszawa): Nieznana różnorodność językowa Polski – żywotność, funkcjonowanie i ochrona wybranych języków kolateralnych – Lengyelország ismeretlen nyelvi sokszínűsége – kiválasztott kollaterális nyelvek életképessége, működése és védelme
Karolina Pospiszil-Hofmańska (Uniwersytet Śląski w Katowicach): Transgraniczna literatura górnośląska – studium przypadku – A határon átnyúló felső-sziléziai irodalom – esettanulmány
Ladányi István (Pannon Egyetem – Veszprém): A vajdasági magyar irodalom státusának elméleti kérdései – Teoretyczne zagadnienia związane ze statusem literatury węgierskiej z Wojwodiny
Tomasz Wicherkiewicz (Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu): Literatura i teatr mikrojęzyka wilamowskiego – A wilamowicei mikornyelv irodalma és színházi nyelve
Magdalena Roguska-Németh (Uniwersytet Warszawski): Magyar származású transzkulturális írók – Autorzy transkulturowi pochodzenia węgierskiego
N. Tóth Anikó (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem): A szlovákiai magyar próza 1989 után – Proza węgierska ze Słowacji po 1989 roku
H. Nagy Péter (Selye János Egyetem – Komárom): Bevezetés a szlovákiai magyar líra olvasásába – Wstęp do poezji węgierskiej ze Słowacji
L. Varga Péter (ELTE, Budapest): A kisebbségi kód megjelenítése az irodalomban (Grendel Lajos: Négy hét az élet) – Reprezentacja kodu mniejszościowego w literaturze (Lajos Grendel)
Csehy Zoltán (Comenius Egyetem – Pozsony): Versfordítás mint penzum és küldetés az ún. szlovenszkói és szlovákiai magyar irodalomban – Przekład poezji jako powinność i misja w tzw. literaturze węgierskiej ze Słowacji.

Hasonlóan el kellett engednem Mellár Dávid ajánlatát is, akitől a múlt héten rejtélyes csetüzenetet kaptam: „téboly-nihil-maszturbacio-ongyilkossag kulcsszavak menten fogunk egy 30-40perces podcastot felvenni Nagy Hajnal Csillaval szerdahelyen.. es valamiert egybol eszembe jutottal”. Bármennyire hízelgőek voltak Dávid szavai és maga a felkérés, sajnos nemet kellett mondanom, a héten ugyanis nem tudok eljutni Dunaszerdahelyre.

A hét tevékenységei közül talán még a folyamatos múltfeldolgozást kell említenem. Minden éjjel úgy alszom el, hogy életemből kiválasztok egy részletet, és megpróbálom minél aprólékosabban újrafilmezni, értelmezni. Ezt az álommunkát egy ideje, pár napja Juhász Rokkó egy talált fotója inspirálja. Helyszín Érsekújvár, Stúdió erté, 1990. Mögöttem Molnár Norbi, mellettem Tóth Lehel. Nem emlékeztem a képre, de most sorban újra előjönnek az érzelemfoszlányok. Dadogok.