Németh Zoltánnal Szalay Zoltán beszélgetett az Élet és Irodalomban:

“Írt már verseket a perverzió méltóságáról, „állati férjekről” és Csáth Géza világáról, legutóbb pedig Tektonika címmel jelentkezett új kötettel, amely a fülszövege szerint „költői tudatarcheológia”. Németh Zoltán költőként soha nem a könnyebbik utat választja, kísérletezőkedve minden egyes alkalommal a költészet ismeretlen tartományaiba vezeti őt, ahogy olvasóit is. A Varsóban élő költőt, kritikust, irodalomtörténészt legújabb kötetéről, traumákról, háborúról és irodalmi életről kérdeztük.

– Te most akkor lengyelországi magyar költő vagy, vagy Lengyelországban élő szlovákiai magyar költő?

– Ez jó kérdés. Márai Sándor például A csehszlovákiai magyar irodalom lexikonában úgy szerepel, hogy 1919-től 1925-ig csehszlovákiai magyar írónak számított. Márai csehszlovákiai magyar író is lehet, magyarországi és nyugati is. Ez attól függ, egy- egy életművet milyen kontextusban akarunk elhelyezni. A végtelenségig lehet gyártani a különféle kontextusokat.

– Azért is kérdezem ezt, mert a Tektonika borítóján az szerepel, hogy Németh Zoltán Varsóban élő szlovákiai magyar költő. Ezek szerint ez mégiscsak meghatározza az identitásodat.

– Van némi módosulás abban, ahogy én újabban a szlovákiai magyar irodalomra tekintek. A kilencvenes években volt egy nagy fellángolása az egységes magyar irodalom elvének, ami arról szólt, a politikai határok nem számítanak, csak a poétika. A magyar írók is mindnyájan részt vettek abban a kánonteremtésben, amely Budapesten zajlott. Ebből az erdélyiek ugyanúgy kivették a részüket, mint a szlovákiaiak és így tovább. Azáltal, hogy Magyarországon 2010 óta az irodalompolitikai rendszer megváltozott, minden poétikát felülír annak a kérdése, ki hogyan viszonyul a hatalomhoz. Az egységes magyar irodalmi tér elve megkérdőjeleződött. Stefano Bottoni történész mondta nemrég egy interjúban, hogy Erdélyben és Szlovákiában maradtak még olyan központok, amelyek a szellemi és anyagi függetlenséget megtartották. A Pátria rádiót és az Új Szót emelte ki konkrétan Bottoni, szerintem a Dunsztnak is volt ilyen funkciója (a Dunszt.sk kulturális portál 2016–2021 között működött – a szerk. megj.). A 2010-es években én is látok olyan változást, amelyben a szlovákiai magyar irodalmi tér felértékelődött.”

Szalay Zoltán beszélgetése Németh Zoltánnal teljes terjedelemben a reklám megtekintése után az Élet és Irodalom honlapján olvasható.