Pénzes Tímea Poézisben élni című prózája a Kulteren jelent meg:
“Az első együtt töltött napok olyanok voltak, mintha versbe csöppentünk volna. Még görnyedten jártam fájó sebemmel, de a fájdalom szükséges volt a szép kidomborodásához. Együtt hullámoztunk a sorokkal, világok formálódtak, négy történet teremtődött. Négy vers keletkezett párhuzamosan, és ti lettetek a sorok végén a hullámtörés, a rímek.
Négy kialakulásban levő, összefonódó sziget. Lassan írtunk, a történet mégis gyorsan íródott. Képlékenysége és kuszasága kábító káprázat.
Amikor leraktalak az asztalra, csak titeket láttalak, eltűnt a bejárati ajtó, az ablak, csak ti maradtatok az ablakon beáramló fényben. Csak ti voltatok, a pillanatba ágyazottan, minden más elvesztette a körvonalait és a tartalmát.
Miközben új körvonalakkal és tartalmakkal gyarapodtunk. Nagybetűkkel.
Hazaérkeztetek.
Miközben kihámoztatlak a ruhákból és a babahordozóból, minden csenddé lett. Ezentúl csak a ti hangotokat hallotta a fülem.
És minden zajos maradt, csak ti jelentettétek a csendet.
Új gondolatok is érkeztek veletek, új testtartások, mozdulatok, hangszínek. Új szavak.
Légüres tereket töltöttünk meg.
És elkezdődött a szószövés.”
Pénzes Tímea prózája teljes terjedelemben a Kulter.hu oldalán érhető el.