Kormányos Ákossal Antal Nikolett készített interjút az Élet és Irodalom 2022/15. számába:
“Kormányos Ákos kapta 2021-ben a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat a Töredezettségmentesítés című verseskötetéért, ami a Fórum és a FISZ közös kiadásában jelent meg. A szerző második könyve saját mozgáskorlátozottságát tematizálja és formálja a töredékeket egységes egésszé, miközben emberi gyarlóságunkkal is szembesít. A költő a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikáján pszichológusként dolgozik.
– Részben az ösztöndíj adja a beszélgetésünk apropóját, viszont olyan kötetről van szó, amelynek bármikor lehetne aktualitása. A Töredezettségmentesítés a második könyved, és ami engem érdekel, az a két kötet sorrendisége. Egy első kötet esetében általában meghatározó, hogy egy erőteljesen személyes élményhez, mondjuk a gyerekkorhoz nyúlnak a kezdő szerzők, de itt nagyon érdekes a két kötet egymásutánisága. Az első kötet, a Paraván elementáris, ösztönös, a testiségre, a szexualitásra, a szerelemre fókuszál, nagyon személyes a tapasztalat, de ami mégis az életed egészét meghatározza, a mozgáskorlátozottságod, az a második kötet maga. Az a sorrend, amit mi látunk, a valódi sorrendet takarja, vagy inkább arról van szó, hogy a Töredezettségmentesítés folyamatosan érett, és ott volt benned? Tehát amit mi 2021-ben olvashattunk először, az azért lett későbbi, mert kellett a distancia, az érzelemmentesen történő, önmagadra való rátekintés?
– Nagyon nehezet kérdezel, mert ezt én is föltettem magamnak többször az elmúlt másfél évben. Azt szoktam mondani, hogy későn kezdtem írni, hiszen ez nekem az egyetemi alapszak végéig eszembe sem jutott, és amikor az első kötet, a Paraván körvonalai megjelentek a fejemben, már voltak eléggé érett gondolataim. Mindig fölmerült bennem a mozgássérültségem is mint megkerülhetetlen téma, de íróként nem foglalkoztatott. Így amikor föltettem a kérdés, miért nem, ott is hagytam, mert úgy voltam vele, hogy nem erőltethetem, ezért elengedtem, és írtam azt, ami érdekelt. Ez egy nagy kitárulkozás, de be merem vállalni: pszichológus vagyok, és magam is jártam terápiába. Nekünk kötelező is, ha szakvizsgázni szeretnénk. A saját terápiámban is a szexualitás körül forgott minden éveken keresztül, és a terapeuta mondta utólag, hogy ő próbálkozott a mozgáskorlátozottsággal, de én folyamatosan hárítottam. Számomra is érdekes tehát, hogyan vettem elő a témákat az élet összerendezésének folyamatában. Azt tanultam pszichológusként erről, nem biztos ám, hogy a nagy téma az, aminek először neki kell menni, de az is lehet, hogy nem is a nagy téma az, ami igazán fontos. Ebben azt is mondom, hogy a mozgássérültek nem biztos, hogy a mozgássérültségük miatt szenvednek a legtöbbet, hanem ezeregy problémájuk lehet, és olyanok is, amelyek akár fontosabbak is a mozgássérültségnél. Nem tudom tehát, hogy egyszerűen csak idő és biztonság kellett a kötethez, vagy az, hogy az első témát feldolgozzam. Ráadásul a Töredezettségmentesítéshez nem is igazán találtam nyelvet. Kellett hozzá Terék Anna Halott nők című kötete, ami megvilágosító erejű volt, és segített elhitetni, hogy ezt meg tudom csinálni.
– A nyelvkérdés nálad engem is nagyon foglalkoztat. A Halott nők kapcsán arra gondolsz, hogy ez a fajta sallangmentesség, ennek a nyelvnek a szikársága, az objektivitás volt az, ami átszüremlett?
– Egyrészt igen, másrészt pedig köze van ahhoz, hogy én nem vagyok képzett irodalmár. Szerintem ez nekem előnyöm is, és hátrányom is. Bár átolvastam az életemet, mégis alulolvasottnak érzem magam. Emiatt gyakran belefutok abba, hogy amit mondjuk Terék Anna csinál, lehet, hogy már sokan csinálták borzasztóan jól, csak hozzám nem jutott el. Nem vagyok annyira hozzászokva ahhoz, hogy versben így is lehet történeteket vagy történetszilánkokat elmondani. Én nála találkoztam igazán ilyen erősen azzal, hogy lehet ebben a formában történeteket elmondani. Ez pedig, igen, jelenti a szikárságot is. A Paravánban van egy vers, a Metélés, amiről Orcsik Roland még bőven a megjelenés előtt mondta, hogy mennyire jó vers, hiszen a Független Mentorhálózatban ő volt a mentorom. Aztán Mohácsi Balázs be is válogatta az év legjobb versei közé. A Metélés szikáran, távolról, már-már anatómiai pontossággal írja le a metélés menetét. A vers sikere után pedig azt akartam, hogy beszéljünk arról is, ha valami jó, és hogy miért jó. Ne csak akkor történjen ez meg, ha egy munka rossz, hanem az ellenkező esetben is. Ekkor jöttem rá, hogy ez a versnyelv működik, és van hozzá némi affinitásom.”
Az interjú teljes terjedelemben a reklám megtekintése után az Élet és Irodalom honlapján olvasható.
