Csanda Gábor írt kritikát Benyovszky Mánya Ágnes Winter-vakáció. Nyári kaland Pöstyénben (Apa Eszter illusztrációival, Vágsellye, SIK, 2021, 144 oldal) című regényéről az Új Szóban:
“Az embernek először is az jut eszébe, ha egy tinilány a dédijével Pöstyénben nyaral, s miközben a dédi sorra veszi a kezeléseket, a kislány magára marad a városban, sőt kifejezetten barangolásra buzdítják, akkor ez a lány eltéved, bajba jut, elveszik stb. Nati azonban talpraesett teremtés, nem kell őt félteni, a dédinek viszont rögtön az elején elveszik az értékes gyűrűje.
S ezzel adott is az alaphelyzet: amíg a dédi a procedúrákat járja, Nati a gyűrű keresésére indul. S elsőként hol másutt is keresse, mint a Pöstyénben híres gyógyhatású iszapban, Nati első kalandja tehát, hogy könyékig a trutyiban turkál. Aztán persze a 10. fejezetben mégis megvan a baj, bár szerencsére nem nagy: elesik, és alaposan lehorzsolja a térdét. Ekkor (amikor egy szlovák férfi a segítségére siet és egy gyanús patikába, pontosabban egy nagyon gyanús patikamúzeumba tereli) Natiban is felmerül, hogy ebből akár detektívregény is lehetne: „Már látom, mivel lesz tele holnap az internet: fényes nappal, a nyílt utcáról raboltak el egy fiatal lányt Pöstyénben. Reszketek, mint a nyárfalevél.” Amúgy persze Pöstyén maga a béke szigete, itt aztán tényleg jókat lehet sétálni, s van mit nézni olyanoknak is, akik egyébként nem hívei a turizmusnak. Natival még az is előfordul, hogy elalszik egy padon, ráadásul a fürdőszigetre vezető fedett, forgalmas híd egyik padján, szóval itt még a szabadban szundikálás is természetes és biztonságos. (Most tekintsünk el attól, hogy egy mérges és hangos – történetesen magyarországi – családfő ébreszti őt fel álmából… Hiszen nem bántja. Amúgy pedig ennek az ismeretségnek köszönhetően a történet végén Nati gyorsabban jut haza Érsekújvárba.)
A patika üvegajtajára egyébként az van kiírva magyarul, németül és szlovákul, hogy Vizeletvizsgálat. Bárki utánajárhat, Pöstyénben vagy Benyovszky Mánya Ágnes könyvében, bár szerintem a kettőnek egyben van a legjobb hatása: aki gyermekkel megy a világhírű fürdővárosba, feltétlen vigye magával a könyvet is, mert nem csak iskoláskorúaknak szól, hanem érdeklődő felnőtteknek is. Amilyen kedvesen közvetlen és szellemes ebben a meseregényben a főhős, annyira megnyerő mindaz, amit az ő szemével látunk. A könyv egyik érdeme ugyanis, hogy fürdőtörténeti kalauznak is beillik, a címébe emelt vezetéknév pedig nagyon találó, hiszen nemcsak Pöstyént ismerjük meg, hanem legalább ennyire alapítóit, a Winter családot, s elsősorban felvirágoztatóját, a fáradhatatlan Winter Lajost. A regénybeli történet és a város fürdőjének valóságos történelme szépen és finoman egészíti ki egymást. Natiban okos és nyitott mesélőre találunk, s ez nagy szerencse, hiszen végtére az ő érdeklődése és talpraesettsége révén ismerkedhetünk meg azzal, amit Pöstyénről dióhéjban tudni illik. Az is szerencse, hogy nem szégyenlős vagy hallgatag: rögtön a regény elején hozzásegíti – dédijéből s annak barátnőjéből álló – csapatát egy kvíz megnyeréséhez. Szóval, Natival nyert ügyünk van, igen jó nyomozónak és vezetőnek bizonyul, felnőtteket megszégyenítő mértéktartással.”
Csanda Gábor kritikája Benyovszky Mánya Ágnes regényéről teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.
