Petres Csizmadia Gabriella írt Marosz Diána Benőke és Hanga. A kétnyelvű testvérek. Benőke a Hanga. Dvojjazyční súrodenci (fordította Lucia Molnár Satinská, illusztrálta: Marosz Diána, Vasárnap ‒ Duel-Press Kiadó, Pozsony, 2021) című gyerekkönyvéről az Ambroozián:

“A többnyelvű és többkultúrájú közép-európai kultúrában egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy egy irodalmi alkotás ne csupán egy, hanem többféle vagy akár hibridizált nyelven szólaltassa meg a szereplőit, egy szövegfolyamon belül kódváltásokkal tarkítsa a narratíváját. A kortárs példákból szemezgetve gondoljunk csak Darvasi László többnyelvű közeget és kort megidéző A könnymutatványosok legendája (Darvasi László: A könnymutatványosok legendája. Magvető Kiadó, Budapest, 2009) című regényére, amelyben többek között a magyar, török, zsidó szereplők etnikai-kulturális kavalkádja tárul fel az olvasó előtt, vagy Száz Pál Fűje sarjad mezőknek (Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2017) című, sajátos műfajú phytolegendáriumára, amely magyar (a standard melletti különböző nyelvváltozataival), szlovák, cseh, orosz, angol, német, cigány, latin – akár kontaktusjelenségként (Lanstyák István – Szabómihály Gizella: Standard – köznyelv – nemzeti nyelv. In: Kontra Miklós – Saly Noémi (szerk.): Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról. Osiris Kiadó, Budapest, 1998, 211–216.) prezentált – nyelvi szakaszokat tartalmaz, gyakran egy mondaton belül is szándékoltan váltogatva az egyes nyelveket vagy nyelvváltozatokat.

A gyerekirodalom szövegvilágán belül azonban már szokatlanabb jelenségnek számít, hogy egy kiadvány többnyelvű legyen. A Marosz Diána – Lucia Molnár Satinská jegyezte Benőke és Hanga. A kétnyelvű testvérek. Benőke a Hanga. Dvojjazyční súrodenci című gyerektörtének-ciklus mégis arra vállalkozott, hogy nem egyetlen nyelven beszéli el a történeteit, hanem párhuzamosan, a páros és páratlan oldalakon felváltva közöl egy magyar és egy szlovák nyelvű narratívát. A kétféle nyelven történő elbeszélés egy nagyon tudatos koncepció részét képezi: a kötet ugyanis nem pusztán kétnyelvűen szólal meg, hanem magát a kétnyelvűséget és kétkultúrájúságot tematizálja. A mikrotörténetek egy öttagú család mindennapjaiba kínálnak betekintést. Ez a család azonban eltér a sztereotipikus, hagyományos család képétől, mivel nyelvi, etnikai és kulturális szempontból vegyes, úgynevezett patchwork családot jelöl. A történetek folyamatosan azt göngyölítik fel, hogy egy magyar (a kötet fikciós világában ezt a nyelvet mekelének hívják) anyanyelvű édesanya és egy szlovák (baricska) nyelvű édesapa, valamint a kétnyelvűnek és kétkultúrájúnak nevelt gyerekeik hogyan tudják felépíteni a személyes és a családi identitásukat, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a többkultúrájúságból fakadó egyediségeik kapcsán.

A mikrotörténetek fokozatosan feltárják, hogy a szülők saját döntés révén, felnőttként léptek kapcsolatba egymás nyelvével-kultúrájával, a gyerekek viszont már beleszülettek az intim szférán/családon belüli többnyelvűségbe, többkultúrájúságba…”

Petres Csizmadia Gabriella kritikája az Ambroozia oldalán olvasható teljes terjedelemben.