Juhász Rokko nemsokára könyvként megjelenő útirajzának részlete az Irodalmi Szemle-online-on olvasható:
“Hazafele hosszabb ideig egy tarajos süllel ballagtunk az erdei ösvényen, és annyi hódot még életemben nem láttam, mint ott. Visszaemlékezve arra a pár napra, most is kellemes-nyugodt érzés tölt el. Olyan, mint amikor egy kiáltás a végtelenbe halkul, és beáll a csend.
Gyorsan elszaladt az a két-három nap. Visszabuszoztunk Québecbe, ahol már nagy volt a hangulat. Megérkezett Zuzana és Gabika is, még tudtam találkozni a tajvani csapatból az ismerős művészekkel, Lipinggel, Watannal, és megismerkedtünk a portugál csapat többi tagjával is. Megjelent a német csapattal Evamaria is, aki izgalmas színfoltja minden fesztiválnak. Sok ismerős arcot találtam a közönség soraiban is, volt, akire még a kilencvenes évekből emlékeztem, másokkal más fesztiválokon találkoztam. Elérkezett a szlovák performanszest. Martinnal jó előre megrendeltük a kellékeket. Az instrukció egyszerű volt, de azért izgultunk, vajon mit fognak nekünk biztosítani. Első dolgunk az volt, hogy megnézzük a 4-5 méter hosszú, két ember által felemelhető farönköt és a baltát. Tökéletes rönköt kaptunk. Pont olyan nehéz volt, hogy elbírtuk, de azért megszenvedtünk vele. A lányokkal megbeszéltük a koreográfiát. Azt találtuk ki, hogy a más-más helyszínekre tervezett performanszokat egymásba csúsztatjuk, és a közönséget vezetni fogjuk helyszínről helyszínre. Zuzana kezdett, egy a kortárs tánc és a vizuális művészetek határán mozgó intermediális perfomansszal, majd a megbeszélt időben a teljesen sötét teremből Martinnal a vállunkra vettük a farönköt és a pincéből elindultunk a galéria felső terébe. Itt egymással szembe álltunk, és úgy tartottuk derékmagasságban a farönköt. Ekkor megjelent Zuzana baltával a kezében, és középen elkezdte vágni a fát. Majd megfordult, és átadta a baltát egy másik nézőnek. A performansz addig tartott, amíg a közönség el nem vágta a farönköt. Ekkor mindketten a vállunkra vettük a magunk rönkjét, és elindultunk vissza a pincébe, ahol időközben Zuzana már elkészült és elkezdte a fizikailag megterhelő izgalmas-pörgős műsorát.
A közönség vevő volt a szlovák estre. Jó érzéssel indultunk el Montrealba, ahol Zuzana és Gabika mellett a két portugál művésznek volt még előadása.
Szeptember végére értem haza. Egyetlen dolog maradt az újabb nagy utazás előtt. Nyomdába kellett adnom az új verseskötetemet. Nagyon sokat dolgoztam rajta. Augusztusban fejeztem be a szótárat, mint mondtam, Palawanon, a Fülöp-szigeteken. A felhívás határideje, amiben szerzőket kerestem a kötethez, október 15-én járt le, és szép számmal érkeztek versek, szövegek a már említett szótár alapján.
Utazásaim során évek óta gyűjtöttem olyan idegen nyelvekben meglevő szavakat, amelyeknek a magyarban is van jelentésük, és írásmódjuk is azonos a magyaréval, bár a jelentése néhány esettől eltekintve eltérő. Például: ember (angolul parázs), cumi (indonéz nyelven tintahal) most (szlovák nyelven híd). Jelenleg mintegy 1200 ilyen szó szerepel a szótáramban. Ez egy olyan magyar verseskötet, amely egyetlen magyar szót sem tartalmaz. Ráadásul nem is én írtam. Én a nyelvet adtam a szerzők kezébe. A szerző szerepét jelen esetben a résztvevők vették át: Baji Miklós Zoltán, Bíró József, Bolemant László, Csibrányi Zoltán, Dufek Mária, Fehér Sándor, Hajtman Kornél, Jánk István, Kantár Balázs, Kaszás Dávid, Helena Markusková, Mellár Dávid, Nagy Zopán, Pusztai Zoltán, Rásó Attila, Rasztgyorgy Melania, Szeles Annamária, Szűgyi Zoltán, Szűgyi Zsolt, Tóth Lilith Viktória, Tsúszó Sándor, Anyós Dani (Varga Imre), Vass Tibor, Dwinanda Agung K, Okty Budiati, Gerry Pindonta Ginting, Helmi Y. Haska, Nanxi Liu, Iwan Wijono.
Németh Zoli írt hozzá egy értelmező és izgalmas bevezetőt. Íme, egy részlet ebből:”
Részlet a szerző Egy performer élete című útirajzából, amely hamarosan megjelenik a Kalligram Kiadó gondozásában.