Gazdag József Körkérdés a háborúról-sorozatának kérdésére a Vasárnapban Németh Zoltán is válaszolt. A teljes cikk elolvasható a Vasárnap március 22-i számában, illetve elérhető a Vasárnap honlapján. Akik a III. részben válaszolnak: Veiszer Alinda, Szegő András, Durica Katarina, Németh Zoltán, Novota János, Sütő Zsolt.

Durica Katarina

Durica Katarina (1983) író, legutóbbi könyve: Városi rókák (regény)

„Amikor kitört a háború, az öttagú családom három országban volt. A legkisebb lányommal Somorjára, a szülővárosomba utaztam, az iskolás gyerekeimre a szüleim vigyáztak Brüsszelben, külpolitikai elemző férjem Budapesten dolgozott. Levert a víz.

Pár nappal később a pozsonyi pályaudvarról vonattal utaztunk Budapestre, kinn a tábla, kék–sárga, ukránul és angolul hirdeti, hogy hol kapnak segítséget, útbaigazítást a menekültek. Sínadrágos gyerekek, bundás cipők, meleg sapka, látszik, hogy ahonnan ők jönnek, ott nagyon hideg van. Egy pillanatra elképzelem, hogy én mit adnék a gyerekekre, ha hajnalban megszólalna a sziréna, és indulni kéne. Egy hátizsákba dobálnék pár ruhát, gyapjúzokni, pamut felső, túrabakancs, lényeg, hogy kényelmes legyen. A gyerekeim biztosan sírnának, ha látnák a rémületet a szememben, nyűgösek lennének, fáradtak, nem akarnának jönni, hideg lenne és tumultus, dugó és sok ember.

De nem akarom magam beleélni, a sajnálkozás semmit sem segít, mint ahogy a telefonon lógás, a hírek állandó figyelése sem. Nem eshetek bele a sopánkodásba, mondogatom magamnak, arra kell fókuszálnom, amiben hasznos lehetek, ahogy én segíteni tudok. Adománygyűjtést szervezünk. Szólok a városban élő barátaimnak, lelkesek, listával a kezükben járják a gyógyszertárakat, drogériákat. Hoznak gyógyszert, kötszert, pelenkát, meleg ruhát.

Van értelme egyáltalán az adománygyűjtésnek vagy bárminek ebben a helyzetben? Elpakolok több tucat női betétet és tampont, és az jár a fejemben, hogy sok nő biztosan hasznosnak találja. A helyzetüket nem oldja meg, de egy icipicit mégis. Aztán eszembe jut az is, hogy a menstruációs vértől undorodunk a leginkább, pedig nem erőszak váltja ki.”

Németh Zoltán

Németh Zoltán (1970) költő, irodalomtudós, a Varsói Egyetem professzora, legutóbbi kötete: Tektonika (versek)

„A háború alatt kerülnek egymástól legtávolabbra a szavak és a dolgok. Mert könnyű bármit mondani, az empátia mondataival egész egyszerűen nem tudom kiváltani azt, aki az első vonalban harcol és bármelyik percben meghalhat, nem tudom megmenteni a kisbabát, akit repesztalálat ért, nem tudom kiváltani a szülőket, akiknek megölték a gyerekét. Csak a szégyen marad. Hogy én most egy fotelben ülve írom ezt.””