Gazdag József beszélgetett Feledy Botond külpolitikai szakértővel a Komáromi Szalon rendezvényén. A beszélgetés írásos változatát a Vasárnap következő, március 15-is számában olvashatjuk, illetve bővebb részletet a Vasárnap honlapján:

– Fotók: Tóth Attila

Mi történik, miért történik, és mi jöhet még? Erről kérdeztük a Komáromi Szalonban Feledy Botond jogászt, külpolitikai elemzőt.

Nyolc év telt el azóta, hogy Oroszország annektálta a Krím-félszigetet. Miért éppen most támadta meg Ukrajnát?

Vlagyimir Putyin úgy érezte, bármit tesz, nem érik szankciók. Ez nem Putyin személyiségéről szól, aki nevelt gyereket, az tudja: ha nincsenek keretek, a gyerek mindig eggyel tovább megy. Krím előtt, 2013-ban Barack Obama azt mondta, ha vegyi fegyvert vetnek be Szíriában, az USA közbelép. Nem lépett közbe. Ez pedig jelzés volt Putyin számára, hogy bármit büntetlenül megtehet. Két év Covid-válság után most látta elérkezettnek a pillanatot egy Ukrajna elleni háborúhoz.

Az orosz propaganda az első napokban még azt kommunikálta, hogy békefenntartóként léptek Ukrajna területére, ahol különleges katonai művelet zajlik. Ehhez képest operaházat, egyetemet, állatkertet bombáztak, és az invázió másnapján közölték, hogy ha Finnország vagy Svédország is be akarna lépni a NATO-ba, arra Moszkva keményen reagálna – ez a fenyegetés sem illik bele az oroszok által kínált, békefenntartókat emlegető értelmezési keretbe.

Békefenntartókat legfeljebb az ENSZ tud küldeni, itt ilyesmiről szó sincs, ezt a kifejezést töröljük is a szótárunkból. Az ENSZ értelmezésében ez agresszió. Az oroszok a saját közönségüknek próbálják igazolni a helyzetet, mert lesznek orosz sorkatonák, akik koporsóban térnek vissza, és ezt valamivel magyarázni kell.

Mi lehetett az oroszok terve, és abból mi valósult meg a háború első napjaiban?

Az oroszok azt remélték, hogy 72 órán belül elkapják Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, és kormánycsere lesz Ukrajnában. Kijevbe már a háború előtti napokban beszivárogtak a Szpecnaz, az orosz hadsereg különleges műveleti alakulatának tagjai, akik megpróbálták átvenni az irányítást a kritikus infrastruktúra fölött, de ez sem sikerült nekik. Az oroszok előzetesen felmérték azt is, hogyan reagál majd az ukrán civil lakosság, de utóbb kiderült, hogy nagyon alábecsülték az ellenállás mértékét. Amint ez világossá vált számukra, taktikát változtattak, és a háború onnantól kezdve kvázi büntetőakcióvá változott, átálltak a városok ostromára, és civilekkel teli településeket ágyúznak 10-12 órán át, nyilvánvalóan nem katonai célpontokat is. Céljuk az ukrán infrastruktúra felszámolása. Mentálisan próbálják megtörni a védelmet, és azt remélik, az ukránok a veszteségeket látva bármit megtesznek a tűzszünetért. Az élelmiszerellátás már most összeomlóban, s ha több nagyváros marad víz, áram és fűtés nélkül, akkor eljöhet ez a pillanat.

Hogyan végződhet a háború?

Az optimista orosz elképzelés az, hogy Ukrajnát demilitarizálják, semleges állam lesz, kineveznek az élére egy oroszbarát elnököt, aláírnak valamilyen bilaterális egyezményt, amelyben a baráti orosz csapatokat meghívják 40 évre Kijev környékére állomásozni – erről vannak tapasztalataink. Ha nem tudják elérni a kormányváltást, akkor kérdés, hogy mennyire fogják lerombolni Ukrajnát.

Reális forgatókönyv a nukleáris csapás?

Vannak arra vonatkozó, orosz körökből származó hírszerzési információk, amelyek a Szkripal-ügyben is hitelesnek bizonyuló forrásból érkeznek, hogy az atomfegyver taktikai bevetése valós opció, s ezzel kényszeríthetik kapitulációra az ukránokat. Nem interkontinentális ballisztikus rakétára kell gondolni, hanem ágyútölteteket látnak el atomrobbanófejjel.

Mekkora a valószínűsége annak, hogy a NATO is belép, s a lokális háborúból világháború lesz?

Ha a NATO közvetlenül konfrontálódik az orosz hadsereggel, akkor karnyújtásnyira leszünk a termonukleáris háborútól. Ezt az eszkalációs kockázatot a NATO mindenképpen el akarja kerülni. De gondoljunk bele abba, hogy a fegyverszállítmányok áthaladnak a lengyel–ukrán határon. Az oroszok ezt megpróbálják kilőni. Elég, ha egyetlen rakéta áttéved lengyel területre.

Hogyan kell elképzelni egy atomháborút? A homo sapiens végét jelentené? A Csendes-óceániai Bikini-szigeteken végzett nukleáris kísérletek azt bizonyították, hogy csak a patkányok maradnak életben.

Inkább attól tartok, hogy ha Putyin bármilyen kis nukleáris eszközt vet is be, az már jelzés lesz az India–Pakisztán, Kína–USA, Irán–Izrael stb. konfliktusban részt vevő felek számára, hogy már ez is megengedett.

A nukleáris fenyegetés az aduász Oroszország kezében. Kell-e félniük a balti államoknak? Kell-e félnie Közép-Európának? Mi van akkor, ha Ukrajna orosz bábállam lesz, és Oroszország jelzi, hogy a saját érdekszférájának tekinti az egykori KGST-blokkot, Szlovákiát és Magyarországot is, amelyek ugyan NATO-tagállamok, de geopolitikai súlyuk csekély. Megvédené-e ezeket az országokat a NATO, kockáztatna-e értük egy pusztító világháborút?

Washington bevet majd minden diplomáciai eszközt egy ilyen konfliktus megelőzésére. Putyin egyébként már decemberben közölte, hogy Oroszország az 1997-es NATO-határokat tartaná jogosnak. (Magyaroszág 1999-ben, Szlovákia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz – a szerk. megj.)

Gyakori vélemény, hogy nem kellett volna provokálni az oroszokat, s akkor nincs háború.

Az orosz külpolitika az elmúlt 300 évben mindig expanzív volt. A NATO legföljebb azt próbálhatja befolyásolni, hogy a konfliktus hol eszkalálódjon, NATO-országban, a Balkánon, Ukrajnában vagy Fehéroroszországban.”