Vályi Horváth Erika Richard Pupala-fordításaiból készített összeállítást a Litera-Túra Művészeti Magazin. Az összeállítás a Litera-Túra Művészeti Magazin Facebook-oldalán olvasható.

“Utálta, ha ismeretlenek szólították le az utcán, a szórólapot osztogató lányok, adományt gyűjtő diákok, akiket nem ő válogatott meg. Nem szerette, ha könyöradományt kérnek tőle. Megvolt a saját hajléktalanja, akitől megvette az újságot.
– Tudna segíteni?
Húszéves lehetett. Koszos volt a ruhája, leharcolt a tornacipője. Állhatatos, komor a tekintete. Elállta az útját. Kellemetlen volt számára ez a közelség, de nem tért ki előle.
– Nincs pénzed a hazaútra – jelentette ki a nő, és közben felemelte a fejét, már ismerte azt a kopott cipőt. A fiú bólintott.
– Nem ettem már két napja. Tudna segíteni, asszonyom?
– Miért kellene segítenem?
A fiú megkeményítette a pillantását.
– Nem kell.
Elállt az útból, és a táskára mutatott.
– Akkor adjon legalább… egy zsebkendőt.
Habozott egy ideig.
– Persze.
Előhúzta a zsebkendőt, és a biztonság kedvéért erősen magához szorította a könyökével a táskát.
– Köszönöm.
Kíváncsian figyelte, ahogy a fiú az arcáról és a nyakáról alaposan letörli az izzadságot. Ténylegesen megkönnyebbült, ezért a nő megváltoztatta az elhatározását.
– Gyere velem!”