Verses kincsek egy irodalomtörténésztől: Bak Róbert ajánlja Németh Zoltán Tektonika című kötetét címmel jelent meg Bak Róbert írása a szeged-hu oldalán:

“Több okból is jó, ha az ember különféle helyekre ír recenziókat vagy ajánlókat, meg az is, ha benne van például a Merítés-díj zsűrijében, ugyanis így garantáltan olyan könyvek is eljutnak hozzá, amelyeket egyébként esze ágában sem lett volna elolvasni, vagy akár csak kézbe venni. Aztán persze kézbe veszi, elolvassa, és némelyiknél hamar rájön, hogy igazi kincset talált. Nekem ilyen volt legutóbb Németh Zoltán verseskötete, a Tektonika.

Némethet én, mint termékeny irodalomtörténészt ismertem (például a posztmodernnel kapcsolatos esszéi nagy segítségemre voltak a szakdolgozatom elkészítésekor), de bevallom őszintén, hogy bár hallottam róla, hogy verseket is ír, de akkor sem tudok visszaemlékezni egyetlen alkalomra sem, hogy ezeket a költeményeket valaha is olvastam volna. Aztán jött egy pakk a Kalligram kiadótól a legfrissebb megjelenésekkel (benne a Tektonikával), és az olvasás két napja alatt szó szerint leesett tőle az állam. Németh ugyanis egy elképesztően jól felépített, furcsa és egyedi verseskötettel állt elő a tavalyi év őszén.
 

Ember vagyok,

szemérmetlenül használom

mások tragédiáját 

Már maga a cím is rendkívül sokatmondó, hiszen a kötet hét egymástól teljességgel különböző fejezetből épül fel, amelyek önmagukban többnyire zártak és egységesek, de ezek a „tektonikus lemezek” egymásra rakódva viszont egy kimondottan furcsa és zavarba ejtő nagy egészet alkotnak, amely aztán leképez szinte mindent, amitől szeretem a kortárs lírát. Németh ezekben a szövegekben igazi kaméleonként viselkedik, és hol mélységesen emberi, hol valamilyen emberalatti, emberfeletti vagy éppen embertelen (sokszor állati, evolúciós, vagy akár geológiai) nézőpontból szólal meg, de önálló hangot kapnak itt a beszélőkről leválasztott nyelvek (a lengyel, a spanyol vagy éppen az olasz), vagy akár térformák és különféle élettelen alakzatok is. Viszont kiemelném, hogy ezek a hangok végig közérthetők, és viszonylag könnyen befogadhatók is.

Az I. egység mindössze három verset tartalmaz, amelyek bevezetnek minket ebbe a furcsa költői világba. A Még harminc év első pár versszaka példának okáért egyszerre képzi meg az emberit, az állatit, a geológiait, a matematikát és az evolúciót is. A II. fejezet már ennél egy jóval hagyományosabb témát, a nagy író-költő elődök életművét és világlátását mutatja be az olvasóinak. Így vannak itt versek többek között Goethéről, Joyce-ról, Rilkéről, Puskinról, Aranyról vagy éppen Jókairól is.”

Bak Róbert írása teljes terjedelemben a szeged.hu oldalon olvasható.