Cs. Liszka Györgyi írása a Vasárnapban jelent meg:

“Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél. Megint József Attilát idéztem, elnézést, ha valaki unná, de ahogy fokozatosan eluralkodott a társadalomban, a szomszédos társadalmakban, a világban, egyszer csak engem is megcsapott a reménytelenség szele.

A semmi ágán ül szivem, bizony, kis teste hangtalan vacog. Valójában mi a bajom? Valójában semmi. Szép vagyok, okos és szerény. Ráadásul jó is, meg fiatal, s amint látják, abszolút objektív és önkritikus. Mi vacog hát, mint malom a pokolban? (Ez utóbbi már Vörösmarty, ugye, tudják a magyar iskolát jártak?) Nem szabad a napi híreket követni, Györgyi, olvass szépirodalmat, foglalkozz a Vasárnappal, de azzal is csak annyira, hogy ne betegedj bele, mondja a lapunkon szerzett József Attila-díjas jó barátom, Mohai V. Lajos. (És már megint József Attilánál vagyok, kis teste hangtalan vacog.)Új kötetében nekem ajánlotta egyik írását (naná, hogy esterházys), örömem kicsorduló, a semmi ágáról egyszerre a lefelé tartó Dunán ringatózom. Csendesen. (Hm.) És azt mondja (Mohai V.), hogy na, ilyen örömekbe kell belekapaszkodni, az örömet továbbörülni, azt továbbélni, nem gondolni, nem törődni a percemberkékkel.” 

Cs. Liszka Györgyi írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2022/7. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.