“A poszthumanizmus hibrid esztétikája lehet egy másik értelmezési irány. Nem szeretnék állást foglalni a poszthumanizmus kérdéseit-jelenségeit övező roppantul kiterjedt és indulatos hazai vitákban, mindössze jelzem, hogy A test ördöge kiállítás ideológiai dimenziói meglehetősen direkt módon kapcsolódnak e radikális diskurzushoz, melyet dióhéjban az emberközpontúságot a filozófiai világmegértésből kiradírozó, a létezők neutrális egymásmellettiségét hirdető, sőt, az ezek közötti oppozíciókat (élő-élettelen, ember-állat, szerves-szervetlen stb.) semmisnek tekintő felfogásként jellemezhetünk. E diskurzus jelentős értelmezője és szereplője Nemes Z. Márió; lásd a Preparáció jegyében (2014), illetve a Képalkotó elevenség (2015) című könyveit, melyekben a jelen kiállításon szereplő alkotók törekvéseivel, illetve mindezek történeti, esztétikai és ideológiai kontextusaival is találkozhatunk.”

Havasréti József: Poszthumán allegóriák (A test ördöge. Győrffy László, Kis Róka Csaba, Szöllősi Géza kiállítása) című írása a Jelenkor oldalán olvasható.