Gazdag József: Hogyan került Pozsony, Komárom és Kassa Csehszlovákiához? (1. rész) című írása a Vasárnapban jelent meg:
“Az első világháború után – 1918/19 telén – egymillió felvidéki magyar került egy új országba. Értették-e, hogy mi történik körülöttük? Hogyan fogadták a megszálló csehszlovák hadsereget? Milyen formáját választották a tiltakozásnak? Hogyan érintették a változások a mindennapi életet, s hogyan zajlott a szimbolikus térfoglalás a magyarlakta városokban? Kétrészes cikkünkben Simon Attila történész új könyve alapján foglaljuk össze az impériumváltás eseményeit.
Simon Attila: Az átmenet bizonytalansága. Az 1918/19-es impériumváltás Pozsonytól Kassáig (Fórum Kisebbségkutató Intézet – Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Somorja – Budapest, 2021)
Az első világháború után megszületett egy új közösség, a csehszlovákiai magyarság. Addig a csallóközi, a mátyusföldi, a kassai, a bodrogközi stb. magyarok nem alkottak közösséget: sorsukban az lett a közös, hogy szülőföldjüket 1918/19 telén megszállta a csehszlovák hadsereg. Simon Attila a felvidéki magyarok kifejezést használja könyvében, és azokat a magyarokat érti ez alatt, akik a Pozsonytól Királyhelmecig húzódó demarkációs vonal (majd később az államhatár) mentén éltek, annak északi oldalán, azon a területen, amelynek akkor még nem volt önálló neve, s amelyet ma általában Dél-Szlovákiának nevezünk. Ennek a sávnak a lakói 1919-ig nem határozták meg magukat közösségként, nem kötötték össze őket közös tradíciók. Egyvalamiben azonban egyetértettek a pozsonyi, a komáromi, a rimaszombati és a kassai magyarok: abban, hogy akaratuk ellenére kényszerítették rájuk Csehszlovákiát.
A propagandasajtó hazugságai
Az első világháború már a vége felé közeledett, amikor a hivatalos magyar sajtó még mindig azt írta, „a győztes háborút követően Magyarországnak nagy lehetőségei nyílnak majd az átrendezett Európában”, elsősorban a Balkánon, ahol „a zsíros földeken néhol faekével szántanak, néhol még az istállót sem ismerik”, s ahol „a magyar eszességnek micsoda tág tere nyílik majd” – ez volt olvasható még a Csallóközi Lapok vezércikkében is, 1918 januárjában. Amiből két dolog szűrhető le: 1. A propagandasajtó hírei a legkevésbé sem tükrözték a realitást, s aki nem tudott a sorok között olvasni, azt hihette, Magyarország győztes háborút vív. 2. A hivatalos kommunikációban változatlanul jelen volt a felsőbbrendűségi érzés, a többi nemzet mélységes lenézése.
A háborúban megfáradt ország eközben éppen a szakadék felé tartott. A lakosságnak elege volt a háborúból, a családtagok távollétéből, a nélkülözésből, az élelmiszerhiányból, a jegyrendszerből, a pótkávéból.
Általános az ittasság
S hogy mindez ne legyen elég, megjelent a spanyolnátha. A hivatalos sajtó eleinte erről is hallgatott, de előbb-utóbb foglalkozni kellett a járvánnyal, mert 1918 szeptemberében csak Kassán több ezer beteget tartottak nyilván (a miheztartás végett: Pozsonynak akkor 80 ezer, Kassának 50 ezer lakosa volt). A színház- és mozielőadásokat, sportmérkőzéseket, táncmulatságokat végül október végén szüntették be Kassán, és szigorúan szabályozták a vendéglők, éttermek, tejcsarnokok és kocsmák nyitva tartását.
Simon Attila idézi könyvében a Pozsonyban megjelenő Nyugatmagyarországi Híradó csípős hangú krokiját a spanyolnátháról:
Mindenki megkapja, mindenki szenved tőle, csak az nem, aki az első huszonnégy órában belehal. Mégsem veszik komolyan… […] Hullanak az emberek, mint a legyek, attól a kis náthától.
Október végén Budapesten és a nagyvárosokban győzött az ún. őszirózsás forradalom, Magyarország ezzel kivált az Osztrák-Magyar Monarchiából, és köztársasággá alakult. A háborús vereség, a járványhelyzet és a régi rendszer bukása magával hozta a közrend meggyengülését. A csőcselék fosztogatni kezdett, s a zavargásokban a lumpen elemek mellett a szétzüllőben lévő hadseregből dezertált katonák is részt vettek.
Ilyen banda garázdálkodott 1918 decemberében a Csallóközben is: a fegyveres csoport Nagyabonyban végigjárta a falut, és kirabolta a jobb módú gazdák és zsidók házait. Ajnácskőn egy uradalmat, egy kocsmát és egy üzletet fosztottak ki, s mintegy 350 hektoliter bort hordtak szét. „Általános az ittasság” – állt az ajnácskői csendőrőrs jelentésében.”
Gazdag József írása – Simon Attila könyve alapján – a nyomtatott Vasárnap 2022/01. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható teljes terjedelemben.
