Böszörményi Péter fordításában jelent meg az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban Juraj Buzalka cikke az FMK 1989-es szerepének elfelejtéséről:

“Az 1989-es bársonyos forradalom egyik fő alakja, Fedor Gál a Denník N napilap 2021. november 26-i számában válaszolt egy levélben megfogalmazott kérdésre, mely szerint mi lehet az oka annak, hogy „a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) neve egyre ritkábban szerepel a hivatalos megemlékezésekben”.

Zavarba ejtő ez a felejtés a történelmi közéletben a fővárosban – ez a társadalmi vitákra éppúgy vonatkozik, mint a Szlovák Nemzeti Színházban tartott kormányzati megemlékezésre vagy a Szlovák nemzeti felkelés terének alsó részén (amelyet 2019-ben átneveztek a Bársonyos forradalom terére) álló vásárcsarnok épületében rendezett megemlékezésekre. Különösen annak fényében, hogy a korábbi nyilvános megemlékezéseken jelen voltak ’89 novemberének magyar résztvevői.

Az évforduló másnapján a forradalomban ugyancsak részt vevő Martin Bútora próbálta menteni a helyzetet. A Denník N november 18-i számában felidézte, hogy az olyan személyiségeket tömörítő FMK, mint Tóth Károly, Sándor Eleonóra, Grendel Lajos, Szigeti László, Hunčík Péter és mások, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom partnerszervezete volt. A szlovák és a magyar demokraták „történelmileg egyedülálló” együttműködése Bútora szerint „szerepet játszott a szlovákiai forradalom jellegének alakításában”. Arra is rámutatott, hogy az FMK a „kisebbség kisebbsége” volt, hiszen tenni vágyó liberálisok kis létszámú csoportja alkotta az egyébként konzervatív kisebbségi magyar környezetben. Az elkötelezett polgárok ilyen szigeteire ma is szükség van, ez a felhívás azonban nem magyarázza és nem is teszi jóvá az FMK-val kapcsolatos nyilvános amnéziát.

Ezért szórt hamut a fejére Fedor Gál a valóságot torzító gyenge memóriája miatt. A felejtés okainak alapvető magyarázatával ugyanakkor ő sem szolgált, illetve a korrektség kedvéért nem akart szolgálni. Pedig, mint Rudolf Chmel egy idevágó beszélgetésünkben helyénvalóan megjegyezte, a szlovákok gondolkodásában ideje lenne közkeletűvé tenni a felismerést, hogy a történelemben 1989-ben először állt elő az a helyzet, hogy a magyarok a szlovákokkal együtt akartak államot építetni, akkor még csehszlovákot.

Államalkotó magyarok

A 2020-as választásokkal tíz év után véget ért a magyar–szlovák Most–Híd párt ideológiailag részben az FMK-ra épülő projektje, amely egyedülálló jelentőséggel bírt a szlovák demokráciára nézve. Az FMK-s idők óta a világosabban gondolkodó szlovákiai magyarok magukévá tették a gondolatot, hogy a demokratikus európai körülmények mindenkinek a javára válnak. A magyar nacionalista berkekben lekicsinylően a „magyarul beszélő szlovákok” pártjaként emlegetett Híd ezért becsülettel kitartott a liberális-demokratikus program mellett.
A politikában a választási támogatottságuknál mindig magasabb ligában játszó polgári magyarok hozzájárultak a kisebbségi politika alakításához, amely kvázi a parlament nem létező „második” házát helyettesítette. Sajátos elemekkel gazdagították a politikai projektet, amelyet az épeszűbb szlovákok a mečiarizmus bukása után velük együtt ragadtak ki a komplexusokkal sújtott szlovák nacionalisták kezéből.” 

A Novemberi évforduló, magyarkérdés, szlovák közöny című írás teljes terjedelemben az Új Szó honlapján olvasható.