Korpás Árpád publicisztikai írása az Új Szóban jelent meg:

“Nyilatkozik még, majd beszáll a rendőrautóba. Arckifejezése nem a meglepett előállítotté, hanem inkább egy éppen a szolgálati limuzinjába szálló magabiztos, cinikus kormánytagé vagy más közjogi muftié.

Robert F. nagy pókerarc, de jól látni az örömét. Akkor is fürdik a fotóriporterek és operatőrök keltette rivaldafényben, amikor a rendőrség épületéből kijutva, párttársaitól körülvéve sajtótájékoztatót tart. Pancsikol saját szóáradatában, amely a fészbukos közvetítés alatt a vezért istenítő kommentek cunamiját kelti. Azt mondja, amivel megnyerhetők a járványügyi korlátozásokba és a kormánypártok csetepatéiba mentálisan belefáradt vagy egzisztenciálisan belerokkant szavazók. És úgy mondja, hogy azzal a koalíciós oldalról és a szélsőjobbról is újabb támogatókat toborozhasson. Most ő a fő szlovákiai politikai „akcióművész”, miközben Alojz H., Igor M. és – bakancsosabb kiadásban – a szélsőjobboldal alig-alig áll elő hasonló mutatványokkal (Igor M. pénzügyminiszter most inkább „utalványokban” utazik). Ha a népszerűség hajhászása megköveteli, Robert F. sílécre vagy kocsiba pattan, mert minden százalék biztosabbá teszi, hogy olyan gondtalan nyugdíjaskora legyen, mint Vladimír Mečiarnak vagy Ján Slotának.

És míg a vezér ontja a szót, a háttérből elénk evickél a szürke eminenciás Robert K., aki a szlovákiai magyarok emlékeiben főként Malina Hedvig blúzát mutogatva tűnhet fel. Ő is leckét ad nekünk demokráciából. A Smer mandátumos siserehada Jánošík-csapatként feszít a kamerák előtt, és közben mobilokra függve fürkészik a néphangulat alakulását.”

Korpás Árpád írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.