Gazdag József készített interjút a Vasárnapba „Milyen a túlvilág? Jobb, ha nem tudom!” – Vendégségben Vitray Tamásnál címmel:

“A televízió hőskorában alighanem ő volt a legismertebb – és a legnépszerűbb – magyar ember, műsorait egy nemzet várta a készülékek előtt. Ma már a kilencvenedik évében jár, elvált, egyedül él, s a futballmeccseket lehalkítva nézi. Vitray Tamással beszélgettünk.

Amikor egyeztettük a találkozót, azt mondta, orvoshoz megy. Hogy van?

Köszönöm, jól. Fáj a derekam, de semmi komoly. A korral jár.

A szomszéd helyiségben láttam egy szobabiciklit. Ezzel tartja karban magát?

Régen rendszeresen sportoltam, minden nap úgy kezdődött, hogy hajnalban elmentem futni, aztán úsztam egyet. A gerincsérvemmel ez véget ért.

Három éve volt egy csúnya nyakcsigolyatörése is.

Leestem a galériáról. Sötét volt, nem gyújtottam villanyt. Lassan csúsztattam a lábam előre. S egyszer csak megéreztem valamit, amit a szoba küszöbének véltem. Megnyugodtam, és tettem egy határozott lépést. De nem a küszöb volt, hanem a legfelső lépcsőfok. Beleléptem a semmibe. Nem legurultam a lépcsőn, hanem lerepültem, és egy könyvespolc tövében landoltam. Bevitt a mentő, de hazaküldtek azzal, hogy csak zúzódás. Iszonytató fájdalmaim voltak. Aztán amikor hétfőn munkába ment a főorvos, és látta a felvételeken, hogy három nyakcsigolyám eltört, azonnal bevitetett. Kaptam is egy rögzítő nyaktilót, amit éjjel-nappal hordanom kellett, négy hónapon át.

Tudott így feküdni?

Nem feküdtem egy percet sem. Az a főorvos egyébként Szlovákiából származik, dr. Viola Árpádnak hívják. Kiváló szakember. Amikor megköszöntem neki a törődését, azt mondta, nem tartozom neki semmivel, mert tizenéves koráig a televízió jelentette számára a magyar nyelvet, s benne az én műsoraim.

Szellemileg hány évesnek érzi magát?

Erre most mit mondjak? Vannak konkrét jelei az öregségnek. A beszélgetésünk során lesznek szavak, amelyek nem fognak eszembe jutni. Nem nevek, hanem közönséges szavak. Az ember nem érzi magát hülyének, csak feltételezi, hogy romlik az állapota. Akkor szoktam bosszankodni, ha nem jut eszembe egy szó.

Zavarja, ha előzékenyebbek önnel az emberek?

Az előzékenység a külsőnek szól. Bácsi lettem. A magasságom 162 centi volt, s ezekkel az összetört csigolyákkal négy-öt centit rövidültem. Most már egy apóka vagyok. De már nem érdekel.

S mi érdekli?

A világ érdekel, de már hárítok mindent, ami idegesítene.”

Gazdag József interjúja teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2021/50-51. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.