Juhász Katalin kritikája Szalay Zoltán elbeszéléskötetéről az Új Szóban

Juhász Katalin kritikája Szalay Zoltán elbeszéléskötetéről az Új Szóban

Juhász Katalin írt kritikát Szalay Zoltán Senki háza (Kalligram, 2021) című elbeszéléskötetéről az Új Szóban Egy kiismerhetetlen város címmel:

Sokféle Pozsony létezik. Pont annyiféle, ahány ember lakja, vagy felfedezi magának. Senki sem birtokolhatja az egészet, csak részeit, és személyisége, múltja, körülményei befolyásolják az összképet. Ebben a tizenkét elbeszélésben sokféle perspektívából láthatjuk a várost, amely valójában senkié.

Nem könnyű vállalás szépirodalmi műben szerepeltetni egy konkrét várost, mivel az ott élők, vagy az egyes helyszíneket jól ismerők akaratlanul is összevetik az olvasottakat saját élményeikkel, tapasztalataikkal, a többiek pedig valamiféle idegenvezetői szolgáltatást várnak a szerzőtől. Vagy legalábbis realista hozzáállást, már ami az egyes történetek kulisszáit illeti. Itt azonban a város nem díszletként jelenik meg, hanem szereplőként. Szereplőkből pedig, mint tudjuk, vannak pozitívak és negatívak, és egyáltalán nem mindegy, melyikükkel kerül kapcsolatba a főhős.

Szalay Zoltán a legkülönbözőbb hősöket, vagy inkább antihősöket válogatta ebbe a sorozatba a képzeletbeli casting során. Van, aki menekülni akar a realitások elől, felszívódni a városban, mint a Piramisépítők egyetemistája, akinek az orra előtt semmisül meg a múlt és tör utat a jelen, vagyis a hetvenes évek szűk levegője, ahogy az Bereményi Géza hőseivel is megesett Budapesten.

Van, aki számára Pozsony egyenlő a hiánnyal, a családi puzzle elkallódott darabkájával (Agykontroll), másnak a bűn városa, amelyben csak a legerősebbek győzhetnek (Mongol), megint másnak az érvényesülés titokzatos terepe, ahol felfoghatatlan üzletek zajlanak (Matchball), és van, aki azért költözik ide, mert rég elveszett múltját keresi benne (Senki háza, A feleségem történetei), vagy valami egzotikumot (Henry).

És szlovák szereplők bőrébe is belebújhatunk, a Vegyes érzelmek egyetemistája például magyar lánynak udvarol, aki egy csallóközi faluba hordja őt a szüleihez.”

Juhász Katalin kritikája Szalay Zoltán kötetéről az Új Szó oldalán olvasható teljes terjedelemben.