“Zlata nem tudott figyelni az arany skorpiókirály bukásáról szóló történetre – a mesét mondó férfi mellett ült, úgyhogy tudta, a következő a sorban. Úgy érezte, szüksége lenne pár percre, hogy összeszedje a gondolatait, mielőtt beszélni kezd, de, nem ismerve az arany skorpiókirály bukásának körülményeit, nem tudta, mikor várható a sztori vége. Kényelmetlenül érezte magát idegenek között, még ha csak egy csapat anonim mesemondóról volt is szó, akik már azért is vállon veregették egymást, ha sikeresen be tudtak mutatkozni. Nem kellett volna eljönnie. Aggódott a kutyája miatt, akit egyedül hagyott otthon. A mesemondó kör lényege elméletileg az, hogy kipucoljuk az agyban felgyülemlett kreatív zsebpiszkot. Zlata viszont szerette a kreatív piszkot az agyában.”

A szöveg az Irodalmi Szemle oldalán olvasható.