Csanda Gábor kritikája Barak László és Vida Gergely közös, feedback, alcíme szerint karanténversek két IP-címre című verseskötetéről (utószó: H. Nagy Péter) a Dunszton jelent meg:
“Közhely, de másként nem tudok rákanyarodni a tárgyra: a világjárvány és az ezt követő korlátozások megváltoztatták az ember mindennapjait, meg az ünnepnapjait is, ha ugyan voltak ilyenek. Az elzártság mindenesetre alaposan megszűrte a kinti, kávéházi, sörkerti stb. társaskapcsolatokat (a nyilvános könyvbemutatókat), a bentieket, a családon belülieket pedig megrostálta. Hogy hiányzik a ráérő idő, a másokra, s ezáltal magunkra fordított idő, az még az e-mailjeink megnövekedett számán is jól látszik. A pandémia alatt született művek, köztük magáról a járványról szólóak is alaposan elszaporodtak, természetesen. Magam két ilyet kaptam s egy harmadikat szereztem, H. Nagy Péter: Karanténkultúra és járványvilág (Budapest, Prae, 2020), Tóth Krisztina: Járványmese (Pozsony, Phoenix Library), ugyanez szlovákul (Rozprávka o pandémii, fordította Tímea Beck Krekovič), legutóbb pedig Laboda Róbert karantÉNnapló (Pozsony, Madách) című valóban naplóját. Most látom, hogy ez nem is három, hanem négy. S persze, ezek csak a jéghegy (egyik) csúcsa, hogy ebben a bekezdésben végleg elbúcsúzhassam a közhelytől.
Ebbe – és az ennél sokkal hosszabb sorba – illeszkedik be Barak László és Vida Gergely négykezes vereskötete, a feedback, alcíme szerint karanténversek két IP-címre. Meg úgy is megállja helyét a sorban, hogy csupa díszes kivitelezésű könyvről van szó, mintha a korlátozott hozzáférés vagy a könyvéhség, vagy a szép iránti fokozott fogékonyságunk volna itt kiszolgálva: könyvtárgyként is remek, igazán pompás kiadványokról beszélünk. Ami a Barak–Vida szerzőpáros könyvtárgyát rögtön kiemeli a listáról, az épp abban az egyszerűnek látszó eljárásban rejlik, hogy benne a verseket egymásnak írta a két jónevű poéta, s itt rögtön szólni kell arról is, hogy oda-vissza válaszolgatva születtek e versek, egyszersmind felújítva az évszázados (legyünk pontosabbak: évezredes) hagyományát a verses levélnek, de kiemeli H. Nagy Péter értő utószava is, minden majdani érdeklődőt ehhez irányítok: ha a verseken túl sajátos és nagyon precízen kidolgozott olvasási stratégiákra kíváncsiak, üssék fel az utószót. Mely egyébként finoman megjegyzi, hogy a két szerző közel áll egymáshoz, merthogy személyes beszélgetéseken és közös felolvasásokon meg egymás versein edzett jóbarátok, mintegy tálcán kínálva azt az értelmezést, hogy a szóban forgó kötet nem más, mint e barátkozástűz fel-felszítása, táplálása és óvása. Multiplikálása, hiszen akár végteleníthették is volna ezt a párbeszédet – párbeszéd, merthogy igen gyakran veszik a lapot, és dobják rá a választ –, de megálltak egy észszerűnek tűnő határnál, 33 versről van szó, Vida Gergely indít, Barak Lászlóé a zárszó-vers, de persze nem mechanikusan van a kötet összerakva, ez az egyik erénye: nem minden Vida-versre kapunk Barak-versválaszt, és nem minden Barak-verset Vida-vers követ; érdemes egy olyan olvasási módot is kipróbálni, hogy a pici ikonná szűkített monogramokat letakarjuk az ujjunkkal, vagy ami még egyszerűbb, nem pillantunk fel a versből az ikonra, csak olvasunk és lapozunk, mintha nem is kétszerzős könyvről volna szó. Csakhogy, nagyon is természetesen, ismerjük a Vida-vers meg a Barak-vers felütéseit, nézőpontjait, kedvenc(nek hitt) verstémáikat, a jártas olvasót nehéz becsapni: de azért bizony, s ez is a könyv egy további erénye, néha túljárnak az eszünkön. Rögtön egy konkrét példával is szolgálok: az „I Did It!” című vers címe és első két sora szerintem ezereurós kvízkérdés, ha Barak László és Vida Gergely közül lehet választani-megtippelni a szerzőt: „Manhattan üvegfalloszai / csupán egymást tükrözik” – nos, nem BL-, hanem VG-versről van szó.”
Csanda Gábor kritikája Barak László és Vida Gergely “négykezes” kötetéről a Dunszt oldalán olvasható teljes terjedelemben.
