A MissionArt Galéria kamaratárlata egyértelműen és vállaltan pozicionálja magát a Virág Benedek Ház Tandori Dezső-kiállítása („Hiányzásra kijelölt hely”) és Műcsarnokban megtekinthető Baranyay András-retrospektív (Részben az egész — a MissionArt itt társszervező) közé. Az itt látható munkák java Baranyay hagyatékából került elő, s bár a fennmaradt hatvanöt Tandori-levelet feldolgozták, egyelőre még csak részleteiben hozták nyilvánosságra, a fiatal korukban gyökerező, élethosszig tartó barátságuk ívét „töredékességükben” is szépen felrajzolják e művek és relikviák. A néhány kiállított levél mellett fontos momentum e tekintetben Tandori Ágnes fotója, melyen Baranyay egyik jellemző beállítását megidézve hátulról láthatjuk a költőt, vállain két verebével (e kép hátlapi ajánlása nyomán kapta címét a tárlat). A kiállításon szerepelő, eddig nem ismert Tandori-képversek, ideogrammák, rajzok, indigógrafikák, frottázsok és „tandoritípiák” finoman árnyalják tovább az alapvetően szépíró Tandori közismert képzőművészeti érzékenységét, rajzolói alkatát és ihletettségét; sőt ezek lényegileg járulhatnak hozzá az újabb recepcióhoz, „friss” támpontot adva a hetvenes évek Tandori-lírájának értelmezéséhez. A tárlat további kuriózuma az a Tandori-hagyatékból előkerült plakát, mely Baranyay egy 1982-es kiállítását hirdeti, s melynek hátoldalára hosszú levelet írt a költőnek — ezt „egészítik ki” az általa TD-ről készített fotóművek; illetve Kelecsényi László Tandorinak küldött, Baranyay-képek kapcsán íródott levele és versei is. „Kérem, így, eredeteiben tartsa meg a műveket és minket.” Tandori és Baranyay rajongóinak erősen ajánlott; mindenki másnak kötelező! Megtekinthető november 13-ig; MissionArt Galéria, Bp. V., Falk M. u. 30.; további infó: http://www.missionart.hu/…/bandynak-szerettetel…/.