Plonicky Tamás Borcsa Imolával készített interjút, amely az Irodalmi Szemle online felületén jelent meg:

“A Kézdivásárhelyről származó Borcsa Imola az erdélyi fiatal írógeneráció egyik legtehetségesebb tagja. Első kötete a Napkút Kiadó és az Erdélyi Híradó Kiadó együttműködésének eredményeként jelent meg 2019-ben Magnebéhat címmel, és jelentős szakmai elismerésben részesült. Az erdélyi magyar irodalomról, az elsőkötetes szerzők lehetőségeiről, a nyelvjárásban beszélő Elvira néniről és sok egyéb érdekességről beszélgettünk vele.

Mikor kezdtél el írni? Melyek voltak a könyv létrejöttének legfontosabb és legérdekesebb pillanatai?

Mindig is kacérkodtam az írással, már általános iskolás koromban is folyton regényírásba kezdtem – igaz, fél oldal után általában fel is adtam, legfeljebb gondolatban fűztem tovább a történetet –, komolyabban viszont egyetem után kezdtem el foglalkozni vele. A kötet ötlete egyértelműen a hazaköltözésemhez köthető, nyolc kolozsvári év után tértem vissza a szülővárosomba, és nagyon mellbevágó volt számomra, hogy itthon mennyire hangsúlyosan van jelen a pletyka a hétköznapokban. Ezt sokáig annak tulajdonítottam, hogy a nagyvárosban lazábbak a társadalmi kötelékek, és inkább a kisváros jellemzője, hogy szeretünk egymás életében turkálni. Nemrég jöttem rá, hogy ez legfeljebb részben igaz. Ez a tapasztalat az én sajátos helyzetemből adódott, ugyanis román egyetemre jártam, a napom egy részét a román csoporttársaimmal töltöttem, szabadidőmben viszont a magyar lakótársaimmal és egyetemi haverjaikkal barátkoztam, vagyis több csoporthoz is tartoztam egyszerre, de egyhez sem igazán szorosan. Azt hiszem, ezért nem érzékeltem annyira a pletyka jelenlétét, hiszen a pletykának – habár vele kapcsolatban első reakciónk a viszolygás, a megvetés – pozitív társadalmi szerepe is van, például kohéziós erőt képvisel egy csoporton belül: csak az része igazán a csoportnak, aki a pletykáit is ismeri. Innen pedig a beavató és eligazító szerepére is következtethetünk, többek között ez a funkciója a kötetemben is.”

Az interjú az Irodalmi Szemle oldalán jelent meg.