“A nők ébredése nálunk az utóbbi tíz évben kezdődött meg. Persze nem a munkához vagy a szavazathoz való jogokat, hanem a társadalmat behálózó láthatatlan elvárásokat, a nőkkel szembeni rejtett előítéleteket vagy épp az igazságtalan munkamegosztást illetően. Az idősebb nemzedék írói között a nők arra voltak kényszerítve, hogyha sikeresek akartak lenni, akkor a női tapasztalataikat ne vagy csak kevéssé tegyék műveik tárgyává. Nem csoda, hogy alig találunk a soraikban nőket. Elterjedt álláspont a mai napig, hogy a női szemszög egyet jelent a könnyedséggel, a bulvárral, a romantikával, hogy a nők csak panaszkodnak, hogy a nők szenvedéseiről már mindent tudunk, ilyesmiről nem érdemes írni. Miközben alig akad olyan magyar író által jegyzett mű, amely például tematizálná a családon belüli erőszakot. Az irodalom világán belül a férfiak nézőpontja reflektálatlan elvárásként áll a középpontban mondván, az ő témáik, megközelítéseik bemutatják az élet teljességét.”

A teljes szöveg olvasható a Literán olvasható.