Juhász Katalin Duncsák Attila kiállításáról írt az Új Szóban:

“Tegnapelőtt nyílt a Brämer-kúriában, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Duncsák Attila retrospektív kiállítása, amelyet tavaly, a művész 80. születésnapjára terveztek, de a pandémia közbeszólt.

Az Ungvárról származó művész a Szentpétervári Iparművészeti Főiskolán üveg és kerámia szakon végzett 1967-ben, de – részben az otthoni technikai feltételek hiánya miatt – fokozatosan a festészet felé fordult. Negyvenkét évesen, 1982-ben költözött családjával Kassára, ez a döntés a szabad alkotás lehetőségét is megteremtette számára. „Csendes kitartással megváltoztatta életét, de ugyanolyan csendes kitartással megtartotta jogát az álmaihoz, egy megálmodott világhoz. Álmai tele vannak jelentésekkel, szimbólumokkal, asszociációkkal, melyeknek jó része érthető egy másik, európai kultúrájú ember számára is” – írja róla Kubička Kucsera Klára művészettörténész. 

Duncsák Attila a színeket és formákat illetően is merész kontrasztokat használ. Képein figuratív elemek keverednek foltokkal, a kompozíciók mégis harmóniát árasztanak. Egészen sajátosan alkalmazza a kollázstechnikát. Első ránézésre eklektikusnak tűnő művei valójában alaposan kidolgozottak, mélyek, és afféle törött tükrökként funkcionálnak, emlékeket ébresztve a szemlélőben, amellett, hogy vizuális feladványokként is funkcionálnak.”

Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.