Mióta ez a sorozat megy a Bázis honlapján, rettegtem a percet, amikor rám kerül a sor. De el nem kerülhettem — mert hát hogyan is (bár nyilván keveseknek szúrt volna szemet, ha kitrükközöm magam a dologból és kimaradok).

Ami biztos: a munkahelyemen holnap kora reggel lebontjuk Simon Endre kamarakiállítását és becsomagoljuk a képeket, hogy késő délelőtt már a falakat javíthassa a brigád (illetve hogy kedden reggel már a Sváby Lajos-tárlat képeit hordhassuk be), majd kora délután már Kovács Péter (Pet’R) emlékkiállításának rendezésében segédkezem (értsd: a kurátor rámutat egy adott képre vagy sorozatra és arra a pontra, ahová át kell helyeznem; előfordulhat, hogy aztán „változik a koncepció”, és visszavihetem oda, ahol eredetileg volt — egy kiállítás rendezése sok mindenben hasonlít egy verseskötet szerkesztéséhez; szerencsésnek tartom magam, hogy itt nincs is szükség az én szerkesztői kreativitásomra). A hét többi napja még nem teljesen tiszta munkarendileg, nyilván a héten nyíló Matzon Ákos-kiállítás kapcsán is lesznek ilyen-olyan feladataim a napi rendes munkák mellett.

Ami nehezebb: feltérképezni, hogy a saját dolgaimmal hogyan tudok haladni. Szeretnék végre befejezni egy újabb el sem kezdett verset, (nem) kicsit megakadtam vele még vagy két hete — miközben Beke Zsolt várja, hogy küldjek már neki valamit. Formát kellene végre adni a Pozsony, 1965–1970/2019-fényképsorozatomnak, magyarán fel kellene kasírozni fotókartonra a képpárokat, ugyanakkor kigondolni, hogy A pozsonyi akvarellsorozatot hogyan lehet majd a legegyszerűbben kiállítható formába hozni — igen, van távolabbi terv ezekkel… Mindeközben be szeretnék iktatni néhány „szokványos” esti sétát, melyek közben ugyanolyan figyelemmel fotózom a pesti épületeket.

Továbbá három (próza)kötet kézirata várakozik nálam az olvasásra, véleményezésre…

„Poéta! Az is bolond, aki Magyarországon.”