Juhász Katalin Amikor egy kép többet mond ezer szónál címmel írt Kerekes Péter Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjnyertes filmjéről, a 107 anyáról (Cenzorka) az Új Szóban:
“Talán nem túlzok, ha azt mondom, Kerekes Péter filmje, a 107 anya (Cenzorka) az utóbbi évek legerősebb hazai alkotása. A hatás közvetlen, nyers, azonnali, és mindezt főleg a képekkel éri el a rendező. Egy börtönben amúgy sem érdemes sokat dumálni. A filmet mától vetítik a jobb mozik.
Szóval most legszívesebben sok-sok képet mutatnék önöknek egy odesszai női börtönből, ahol kisgyermekes anyákat tartanak fogva. Az újszülöttek az épület másik szárnyában nevelkednek, anyjukat naponta kétszer két órára engedik hozzájuk. Amikor háromévesek lesznek, átveheti őket valaki a családból. De ha nincs kinél megvárniuk anyjuk szabadulását, állami gondozásba kerülnek. Főszereplőnk Leszja (Marina Klimova) hét évet kapott, a börtönben szülte meg kisfiát, és hamarosan el kell helyeznie őt valakinél. Ez azonban nem egyszerű.
A kassai származású Kerekes Péter és állandó tettestársa, Ivan Ostrochovský a legjobb forgatókönyv díját vehették át alig egy hónapja, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Szlovák film még sosem ért el ekkora sikert a gondolák városában. A rendezőnek ráadásul ez az első játékfilmje, eddig fiktív elemeket is tartalmazó dokumentumfilmeket csinált, amelyekben színészek is szerepeltek, de alapvetően maguk az érintettek voltak főszerepben.
Tulajdonképpen most is ez a helyzet. Valódi elítéltek a saját történetüket osztják meg a stábbal, ezek azonban beilleszkednek a forgatókönyvbe. Vagyis szelektálni, zanzásítani, tömöríteni kellett, egy-egy szereplő több sorstársát is képviseli, és mindenkinek előre megírt szövege volt.
Csak három profi színésznőt alkalmaztak, a többiek valós elítéltek és börtönőrök. Az a bizonyos „cenzorka”, Irina Kirjazeva is börtönőr, immár húsz éve. Volt szerencsém találkozni vele a pozsonyi sajtóvetítésen, és amikor megjegyeztem, hogy pont őt gondoltam profi színésznőnek, és Leszját valódi elítéltnek, nagyot nevetett és csillogott a szeme.”
Juhász Katalin írása Kerekes Péter filmjéről teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.